Idézetek az időről
Mit nem tesz nyolc esztendő? Események, változások, elidegenedés, eltávolodás - minden belefér, a múlt pedig feledésbe merül; így természetes, nyilván így is van.
Az "élj a mának!" is szép elv lehet, de a normális emberi élet méltóságát az időben való szabad mozgás, otthonosság jelenti.
Akinek nincs múltja, annak nem lesz jövője sem.
Hadd ítéljen a történtekről az idő. Az idő igazságos, de ez csak a távoli jövőre igaz, a közeljövőre nem. Az az idő igazságos, ami már nélkülünk telik majd. A mi érintettségünk nélkül.
Ha valakinek van múltja, az azt jelenti, hogy van jövője is.
Az idő az egyetlen, amit nem tudok legyőzni.
Az idő. Sima, sötét és csendes. Mint egy mélyen megbúvó vágyakozás.
Az embernek arra van ideje, amire akarja.
Ha szereted az életet, ne vesztegesd az időt, mert az idő maga az élet.
Az idő mindent egyenlővé tesz.
A holnapra halasztásokban elvész a lényeg, az igazi értékek. Sokan erre csak akkor jönnek rá, mikor beteg gyermekük ágya mellett virrasztanak, szerelmük temetésén állnak félig eszméletlenül a fájdalomtól, vagy mikor az orvosuk lemondóan közli, hogy már csak néhány hónapjuk van hátra. Akkor - ha tehetnék - odaadnák mindenüket, hogy visszatekerhessék a kegyetlen időt, ami folyton rohan vagy vánszorog, de soha nem telik pont jó ütemben, hogy boldogok lehessünk minden elvesztegetett napon.
Az örökkévalóság szörnyen hosszú idő.
The Originals - A sötétség kora c. film
Az ember nem használhatja ki maximálisan az idejét, ha bedilizik az idegtől.
A mai tévében nincs rá idő, hogy valamit értelmesen kifejtsen az ember, egy perc már soknak számít.
Miért van az, hogy mindig csak várni kényszerül az ember, miért van az, hogy az idő egyetlen értelme a múlása legyen?