Idézetek az időről
Egy isten van: a hömpölygő idő, emésztő mult, jövendő rettenet; kockázunk, míg a számunk ki nem jő, akkor közönnyel mélyre eltemet.
Az élet egy bizonyos pontján felnősz - ezt mondták nekem, és az idő is ezt igazolta. Az átkozott idő.
Egyszer volt, hol nem volt - Mi van szép a múltba? Hogy vissza nem jöhet, Hogy idejét múlta!
Az elmúlt éveket sem hozza vissza senki már neked, sem nekem. De balga vágyak helyett többet ér, ha megérted, amit kell, S jókor vagy jó helyen.
A jövő csak koldus kísértet, mindent ígér s nincs semmije.
Minden ember közös, eszelős álma: visszaforgatni az idő kerekét, hogy jóvátegyük a hibáinkat és az élet igazságtalanságát.
Az idő arra való, hogy tisztázza a kételyt, hogy megvilágítson mindent.
Azt senki sem akarja elfogadni, hogy ami hátravan, az valóban napokban, órákban, percekben kifejezhető, és ezzel a perccel is, most, amit erre a töprengésre használt el, kevesebb lett.
Nincs semmi, amit az idő ne oldana meg.
Amíg mozog valami, tudhatjuk, hogy telik az idő. De addig nem.
A világon az idő a legfontosabb. Az egyedüli valóság. A minden.
Ónsúly a fájdalom, ha itt, jelenben, Könnyű, ha múlté, mint a hópehely.
Az idő elmossa azt, ami elválasztott minket, és mindent átformál.
A múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk, rajta állunk.
Úgy tartják, öregek nélkül nincs múlt, gyerekek nélkül nincs jövő. Múlt és jövő nélkül pedig nincs jelen.
Facebook
Pinterest