Idézetek az időről
És ami talán a legszebb a percben! Percek alatt történik valami apróság, valami gyermekes általánosság, és aztán mindig, aztán örökké emlékezni kell rá.
Egyetlen perc elég, hogy az emberi alkotmány összeomoljon, hogy valamely fölismerés okozta sokk következtében elsisteregjen belőle a vér, elszálljon erő és kedv, s mindaz a hatalom, ami állni, menni, futni késztetett bennünket. Hanem aztán egyetlen perc elegendő, hogy az összeomlott ember fölemelkedjen.
Ha képes vagy rá, mindig zárd le azokat az időszakokat, melyek használhatatlanok a számodra. Csak hátráltatnak a jövő elkövetésében.
A halhatatlanság fűzi borostyányát azoknak, akik arra méltók. Az idő egy nagy folyó, amely kihányja kebeléből a gazt, és (...) csak azt tartja meg az örökkévalóságnak, ami megérdemli az örökkévalóságot.
Szép a telő idő! Csak a múlót nem szeretem.
Mit számít egy könyvnek negyvenöt év! Csak az emberek cserélődnek folyton.
A jövőben nincsenek gondok, csak a jelenben vannak. Aki a jövővel küzd, a jelent veszíti el.
Néha órák is csak perceknek tűnnek, máskor viszont egyetlen pillanat is örökké tarthat.
Hiszem, hogy úgy szabadulhatunk meg legjobban a múlttól, hogy fejbe lőjük, eltemetjük mélyre, és leöntjük lúggal.
A legfélelmetesebb valami az idő. Igen, az idő. A másodperc, amelyet élünk és mégsem vagyunk urai.
A múltat nem lehet kiradírozni. El lehet rejteni, szép simára csiszolni, fényezni, de az ember akkor is tudja, hogy mi van a felszín alatt.
Az idő megszűri az ember érzéseit.
A virághabos fák alatt Ölelkezik két pillanat, Elillanunk, elomlunk porrá.
Azok az egész élmények, melyek alatt teljesen megsemmisül bennünk az idő mellékgondolata. (...) Oly pillanat, amikor mindegy, ha közben eltelik az élet.
Az idő a nagyobb úr, valami olyasféle dolog, ami fölötte áll az emberi akaratnak. Jön, megy, rohan, fut, telik, késik, múlik, száll, vánszorog, és mindezt egy kényúr önkényességével teszi.
Facebook
Pinterest