Randall Munroe

Minden olyasmire, amit "mindenki tud", mire eléri a felnőttkort, csupán az USA-ban naponta jut tízezer olyan ember, aki aznap hall róla először.

Nem szeretem kicsúfolni azokat, akik beismerik, hogy nem értenek dolgokhoz, vagy sosem tanulták, hogyan kell megoldani valamit. Mert azzal csupán azt érjük el, hogy soha többé nem osztják meg velünk, amit tudnak.

Vannak, akik azt mondják, felesleges is megtanulni a bonyolult szavakat, mert csak az a fontos, hogy tudd, mire való az a valami, nem az, hogy hogyan nevezik. Szerintem ez nem mindig igaz. Ahhoz, hogy alaposan megismerjük azt a valamit, szükségünk van mások segítségére, márpedig ha meg akarjuk őket érteni, tudnunk kell, mit jelentenek a szavak, amiket használnak. Ha pedig nem tudjuk valaminek a nevét, kérdezni sem tudunk róla.

Tudjuk, hogy a legtöbb csillag körül vannak világok is, de azt nem tudjuk, van-e valamelyiken élet. Az biztos, hogy a mi világunkon van, de ebből még nem derül ki, hogy ez normális-e vagy sem. Lehet, hogy az élet valamilyen különleges dolog, ami csak egyszer fordult elő, és a másik világokon nincs senki, aki ezen gondolkodhatna.

Az utolsó hideg időszak körülbelül tízezer évvel ezelőtt ért véget, és elég meleg van azóta, hogy az emberek írni és városokat építeni kezdtek. Most a világ egyre forróbb kezd lenni, mert megváltoztattuk a levegőt, és az több meleget tart magában. Lehet, hogy a melegedés még egyszer olyan nagy lesz, mint ami az utolsó hideg időszak óta volt, de ez nem egy ember élete alatt történik. Nem tudjuk, hogyan néz majd ki a föld száz év múlva, mert ilyet eddig még senki sem csinált.

A legtöbb fa és más növény földi ágán élet van. Ez az élet segít nekik kommunikálni a körülöttük lévő fákkal és más növényekkel, sőt, ezek segítségével meg is tudják osztani az ételt, és meg is támadhatják egymást. Ha valami megpróbálja megenni a fát, az a földi élet segítségével átadhatja erről az információt a többi fának, hogy azok elkezdhessenek rossz vizet vagy más anyagot csinálni, és nehezebb legyen megenni őket.

Egy filmben valaki régen azt énekelte: Ha a madarak tudnak repülni, én miért nem? A válaszom erre: mert túl nagy vagy és nincs szárnyad.

A könyvek néha nagyon sokáig élnek, és lehet, hogy te több száz évvel azután olvasod ezt, hogy én megírtam.

A csillagok messze vannak. Olyan messze, hogy amikor nézzük őket, a múltjukat látjuk, hiszen a fény több év alatt ér csak ide, hozzánk. Az emberek néha azt mondják, a csillagok, amiket látunk, valószínűleg már meg is haltak, mire a fényük ideért. Ez nem igaz. A legtöbb csillag, amit látunk, csak néhány száz fényévnyire van. Szóval ne aggódj, a csillagaidnak valószínűleg kutya baja.

A csillagok úgy néznek ki, mint ha a tetőre festette volna valaki, de igazából olyanok, mint egy sötét tengerben mozgó porszemek.

Amikor a Nap nagyon nagyra nő, a széle eléri a Főidet, az beleesik a Napba, és elég. De emiatt most nem kell aggódnod. Ha az emberek a Nap halála után is életben akarnak maradni, addig sokkal több problémát kell megoldaniuk. A Nap növése miatt aggódni most olyan lenne, mintha attól félnél, hogy egyszer kinő egy fa ott, ahol éppen állsz.

A Föld múltját a kövekből ismerjük. A kövek szintekben fekszenek egymáson, és ha a világ különböző (és különböző korú) részein megnézzük ezeket a szinteket, össze tudunk rakni egy történetet, ami a világ kezdetéig nyúlik vissza.

Minden (ismert) élet egy nagy családhoz tartozik. Mind egyetlen élő lényből lettünk, ami a Föld történetének korai részén jelent meg. Ez az élő lény nőtt. sokasodott, és idővel megváltozott. Az emberek, a fák, a füvek és virágok mind ennek az első élő lénynek a rokonai.

Amikor az élő lények más élő lényeket csinálnak, az információ, amit továbbadnak, megváltozik, így az új lények kicsit mások lesznek, mint a régiek. Hosszú idő során ezek a kis változások az egy fajtából nagyon különböző fajtákat hoznak létre.