Idézetek az időről
Egyetlen egyszerű baj van veled - azt hiszed, hogy bőven van időd.
Két hely között az idő a legnagyobb távolság.
Mi az az egy év? Az az időszak, ami alatt a Föld egyszer megkerüli a Napot. Az életben és a nagy dolgokban egy év az nem olyan hosszú idő (...). Semminek nem kell változnia. De a dolgok azért változnak.
Az ember elkezdi utálni azt, amiből csak egy csippenetet kapott, az időt.
Az idő, ez a szavábavághatatlan, elnyűhetetlen, lelőhetetlen, elviselhetetlen patak csak folydogál, csepeg, totyog, (...) mert ennek a végtelenfejű és pillanattestű állatnak mindegy, hogy élünk-e vagy épp halunk, mindegy, hogy ki kivel van, csak bandukol, nem tudni, merre, előre vagy hátra vagy körbe vagy helyben, csak az biztos, hogy rajtunk, úgyhogy már mindannyian annyira utáljuk, mint a saját lábszagunkat, nem tudunk előle megszökni, se elbújni, meglépni, hozzánk van kötözve és szaga is van neki, büdös időszaga van, régi boroknak és befőtteknek van csak hasonló, néha megolvad, mint a sajt, néha kemény, mint a bakancs orra, nem baj, ez az idő is jó lesz, ha már nekünk jutott ez a juhtúrónyi idő.
Az idő drága kincs, Ezt ha te elvesztegeted, Pótlója sehol sincs, Mert vissza már nem nyerheted.
Különös dolog a jövő. Valahányszor belenézünk, megváltozik. Mert belenéztünk. És ez mindent megváltoztat.
Next - A holnap a múlté c. film
A múlt is létezik - valahol, egy más szférában - megcsonkíthatatlanul. Visszük a jövőbe magunkkal - de nem azért, hogy ismételjük, hanem hogy ne felejtsük, miért történhetett, ami velünk megtörtént.
A jövőt mindig az határozza meg, amit a múltban elszenvedtünk.
300 - A birodalom hajnala c. film
Hogy miért élek folyton a múltban? Nem akarok tudni semmiről semmit! Ebben a világban semmi sincs megoldva. Valaki egyszer azt mondta, hogy az idő örök körforgás. Minden, amit egykoron tettünk, vagy teszünk, újra és újra meg fogjuk tenni.
A sors az ellenséged, de a fő veszélyt az idő jelenti.
Hisszük, hogy a múlt szabja meg az élet igazi törvényeit, és ez a hit felmérhetetlenül mélyen lakozik tudatunkban; nem is csupán abban nyilvánul meg, hogy igyekszünk befolyásolni az elkövetkezendőket. Szüntelenül a jövő körül járnak gondolataink, és elvárjuk, hogy olyan legyen, mint a múlt. Ábrándozásaink, tervezgetéseink közben a jövőre vetítünk a múltból származó emlékképeket.
Az idő az egyetlen vagyon, amely minden ember sajátja, és az egyetlen dolog, amit nem veszíthetünk el.
A ma meghitt pillanatai a holnap emlékei.
Nem a múló időt kell ünnepelni, hanem dicsőséget szerezni annak, ami még előttünk áll.
Facebook
Pinterest