Idézetek az időről
A mester fogja az üres tokot, maga elé teszi, és szép sorban helyükre illeszti a kis alkotórészeket. Amik aztán megtöltik az üres tokot, és egységgé válva, egy szép órában mutatják az idő múlását. De nem elég az időmérőt megtölteni. Ez még kevés. Az időt is meg kell tölteni. Hogy ne csak a múlását lássuk, de minden másodperc egy történet legyen.
A valódi szépséghez, ahhoz, amely nem kopik, és nem fakul, idő kell. A valódi szépséghez nyomás kell. A valódi szépséghez hihetetlen állhatatosság kell. A víz lassú csepegésének köszönhetjük a cseppköveket, a földkéreg lassú mozgása hozza létre a hatalmas hegyeket, a tengerek és óceánok fáradhatatlan hullámverése tördeli apró darabokra a sziklákat és simítja el a durva éleket. És az erőszakból, a tébolyból, a szelek üvöltéséből és a hullámok bömböléséből megszületik valami jobb, valami, ami addig nem létezett.
Az idő (...) az emberi agy teremtményének fogható fel, olyasvalaminek, ami a lelki rend részese. Nevezhető szellemi képzetnek, a tudat egyik formájának, szubjektív mozgásnak, vagy a gondolkodás melléktermékének is.
A virágok gyorsan lehullnak, ezért nincs sok időnk, hogy örömünket leljük bennük. Ámde ha ezt az időt jól használjuk fel, gyönyörű, örök emlékeink maradnak róla.
Az idő sose csinált mást, csak telt. Akármi volt.
A boldogságban nincs idő. A mennyországból minden órát kiszórtak.
Olyan sok időm van, hogy mire mindet elhasználom, talán meg is halok.
Ez a valódi szabadság! Nem a pénz, hanem az idő.
Az idő gyorsabban megy különböző életkorokban. Gyerekfejjel az élmények újak, és ezáltal az emlékek frissek és erőteljesek - úgyhogy az idő megint lassulni látszik. Ahogy valaki öregszik, különösen, ha belefásult egy életritmusba, nagyon kevés új vagy élénk élmény rakódik le, és ezáltal az idő szinte repül. Ezért van az, hogy amikor egy gyerek visszagondol a nyárra, az mintha örökké tartott volna. A felnőtteknek alig egy szemvillanás.
Azt mondják, az idő lelassul nagy veszély idején (...). Minél gazdagabb és elevenebb egy esemény emléke - például azok a pillanatok, amikor az ember halálra rémül -, annál hosszabbnak képzeli az eseményt.
A saját időm a saját felelősségem. Én és csak én dönthetem el, hogy miként akarom használni és beosztani (...). És döntésem felelősségét is nekem kell vállalnom.
Az idő folyamatos múlása csupán illúzió: a múlt, a jelen és a jövő egyaránt valóságos, és az időnek nincs értelme.
Az idő egy folyam, ám sokan elfelejtik róla, hogy a folyó egy körforgás.
Bár a múlt árnyalhatja a jövőt, nem határozza meg azt.
Az évek végtelennek tűnnek, amíg ott állunk a forgatag közepén, és bizonytalanul tapogatózunk tovább az ismeretlen jövő felé, de ha visszatekintünk a múltra, az az érzésünk, hogy az idő viharos sebességgel robogott el.
Facebook
Pinterest