Idézetek a hiányról
Ha ébren vagyok, fáj, lüktet hiányod, néha hangtalan szavakkal utánad kiáltok. Ha lesz egy szív majd, mely érted dobban, Kérlek, szeresd magadnál sokkal jobban.
Kóbor ötletként felmerült, hogy váljunk kétfelé, de ezt egyhangúlag megvétóztuk. (...) Egyikünknek sem adatott meg a jó társaság soha életben, és túlságosan édes volt az együttlét ahhoz, hogy akár egy percet is elvesztegessünk belőle.
Nem tudom, milyen az, amikor lehet egy férfira számítani, aki önzetlenül ad, és nem csak elvesz. Nem tudom, milyen érzés, amikor egy férfi, egy apa, egy férj, egy fivér nem kér tőlem semmit, csak egyszerűen szeretni akar.
Kár, hogy amikor az életben a legnagyobb szükség lenne a felnőtt bölcsességre, akkor még nincs meg.
Szemem elárvult égboltjára karcolod hiányod jelét.
Az ember akkor fogja fel igazán, hogy mit akar leginkább, amikor azt már elveszítette. Akkor érzi legerősebben valaminek a hiányát, ha az már nem lehet az övé.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Máris hiányzol. Minden veled töltött perc csak erősíti bennem a vágyat, hogy még több percet töltsek veled. Boldog vagyok veled. Olyan boldog, hogy azt talán már nem is szabad. Ezentúl ha a jövőre gondolok, nem azt mondom majd: "én ezt és ezt teszem", hanem azt: "mi ezt és ezt tesszük." És ez mindent megváltoztat.
Hogyan lehettünk (...) egy hónapig olyan boldogok, miközben te tudtad, hogy halálra vagy ítélve? Hogy csináltad, hogy továbbra is szép és jókedvű maradtál? És én honnan vettem a bátorságot, hogy ne omoljak össze. (...) Lassan egy éve, hogy magamra hagytál. Annyira hiányzol... Tegnap volt a születésnapom, de úgy érzem, már nincs is korom.
Az a kényszerképzetem, hogy nem tudok nélküled lenni.
- Hiányzol - mondom. - Hiányzom? De hát itt vagyok melletted. - Ez a legrosszabb. Amikor úgy hiányzik valaki, hogy közben ott van melletted.
S ez időtlen tértelen űrben megállt az életem is, csak mint kikapcsolt gépezet kis bolond kereke, szivemben zakatol egyre a csendben: hol vagy most? hol vagy most? szivemben zakatol s vár szikra-jeledre, melytől húnyt szemem újra kigyúl, újra kigyúl egész életem megindul feléd.
Egyedül vagyok... lelkembe zárt hiányod társaságában.
Szeretsz? De én megint magam vagyok S mint elhagyott halott Kit senki, senki nem viraszt Fölérez, éled ujra bennem Szerelmem - Sikong és te nem hallod azt. Nem hallod azt se meg soha Mikor szólitlak, hívlak, vágylak, Nevedtől hangos a szoba Ahol a sóhajtásaim tanyáznak.
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna, hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt, holdad vagyok, mely vonzásod körében járja végtelen útjait. (...) Megyek feléd, de soha el nem érlek, bolygok körülötted, s önmagam körül, bezárt világ, mely mosolyodtól fényes, s örök vonzásaid szárnyain röpül.
Ma sokkal csöndesebben szeretem, de ugyanúgy képtelen vagyok másra gondolni.
Facebook
Pinterest