Idézetek a hiányról
Hiányzik az, aki valaha voltam. Otthont akarok újra, érted? És igazi barátokat. Tudod, olyan barátságokat, amelyekben valaha hittünk. Azok hiányoznak. És te is.
Csitt. A nád susog. "Várj egy kicsit". Imádom őt. A szél sivít. Úgy várom. Ám nincs senki itt. Csitt.
A frissen mosott ágynemű illata, a háló ablaka kitárva. Egy új nap. A napfény, mely betoppan a szobába, s már sehol sem találja.
Minden szobában azt üvölti a csönd, hogy még ott vagy, az űr téged rejt minden üres helyen.
Olyan voltam, mint egy eltévedt hold - a planéta, amely körül keringtem, megsemmisült valamilyen katasztrófafilm-szerű kataklizmában -, de én csak kerengtem tovább szorosan a hűlt helye körül, fittyet hányva a gravitáció törvényeire.
Seregnyi kétségbeesett ember keresgél, nem a mában, hanem a távoli, fészkes múltban-jövőben, csak éppen nem tudják, hogy mit, amiként a jelenükkel sem tudnak mit kezdeni.
Nemsokára hazamész, de kisvártatva azon kapod magad, hogy nem leled a helyedet. Valami világűrnyi nagy hiány fog gyötörni. Lesoványodsz, összeaszol. Egy napon rádöbbensz: vissza kell jönnöd. Ha megteszed, ha megérkezel, percek alatt lehiggadsz, megnyugszol. (...) Itt teljesen kisimulsz. Végül már ujjlenyomatod se lesz.
Jobbra vágyunk, mert ahol vagyunk, ott nem jó nekünk. Valami mindig hiányzik, még a legszerencsésebb életekből is. És ami hiányzik, az - figyeld meg - mindig a legfontosabb.
Biztos vagyok benne, hogy senki nem vágyik annyira soraidra, mint én, és kétlem, hogy volna bárki is, aki nálam jobban megérdemli őket.
A távollét a szerelemnek olyan, mint a tűznek a szél: a kis lángot kioltja, a nagyot fellobbantja.
Hideg van, olyan hideg, hogy a csontjaimig hatol, csak egy dolog melegít fel, ha rád gondolok. Bárcsak visszatérhetnék hozzád!
Pearl Harbor - Égi háború c. film
Hűlt helyén holmi meleg mocorgás múltán mélyebb a hideg.
Mint csudálkoznak kisírt szemeimen? Nem tudják, a boldogok! mi szorongat belől, mi fojt el sokszor, mint ha a levegő kiapadt volna körültem... Híjamat érzem, egy része szívemnek nincs betöltve... Én mindenhez olyan jó vagyok, és engem senki sem szeret! Szeretetlenség! a te hideged kínzóbb az elkárhoztak kénköveinél!
Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.
A honvágy számomra megszokott lelkiállapot. Mindig hiányérzetem van, mindig vágyom valaki vagy valami után, mindig szeretnék visszatérni valami képzeletbeli helyre. Az életem egy nagy vágyakozás.
Facebook
Pinterest