Idézetek a hiányról
De hiszen mi vagyunk a szél... Összegyűjti és emlékben tartja mindnyájunk hangját, aztán fecseg-susog a lombok közt meg a réten.
- A hiány táplálja a szívbéli vágyat. - Vagy feledteti azt.
Hiányoztál. Hiányoztál mindenhonnan, ahova soha nem mentünk el.
Kiáltoztam a sötétben százszor a neved, Nem jött válasz rá, és nem jött felelet. Kinyújtottam én utánad százszor a kezem, Nem találtam rád, és nem lát a szemem.
Oh! kedvesem, hol s merre jársz már? Oh! jöszte, hallgass: híved itt vár, Mély s magas hangon dalol. Ne kóborolj, szép ledérke: Szeretőké a nap vége, Okos ember tudja jól.
Ami nincs, az hiányként létezik.
Messze, messze mentél, Hogy megmutasd, mily mélyen bennem élsz, Hogy egy hatalmas és bús szerelemnél Érezzem, hogy az életem egész!
Látod, nincs mit mondanom, A napot, az órát sem tudom, Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.
Ha nevetek, csak te hallod meg, Ha sírok, csak te törlöd le az arcomról az összes könnycseppem. Én azért is születtem, hogy te legyél mellettem, Ha nem vagy itt velem, becsukom a szemem, és elképzelem.
Annyira várlak, és ahogy közeledik a pillanat, egyre jobban akarlak látni. (...) Kevésbé érzem magam egyedül itt, a világ sokkal szebb így, még a rácsok mögül is. És még szebb lesz, ha megjössz. Ezért ezen a hajnalon egészen megnyitom a szívem, és átadom neked, szerelmem.
Könnyebben elviseltem volna, ha megöl ebben a pillanatban, mintsem egyujjnyival is távolabb kerüljek tőle.
Ölelő karod hiánya nyomán fázom te vagy világom.
Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?
Azt úgy sem tudod elérni, hogy olyan helyre menjek, ahol te nem vagy! (...) Az nekem a pokol lenne.
Én reszketek egyedül elkárhozni, Magammal vinném beteg lelkedet... De végzetünkkel mindhiába küzdünk: Nekünk együtt még halni sem lehet!...
Facebook
Pinterest