Idézetek a hiányról
A rémálom nem bennem élt, hanem én éltem át minden egyes elátkozott napfelkeltével, amit nélküle kellett megélnem.
Hiányod lenyomata léttelen lét a léten.
Szereteted vagy gyűlöleted hiánya tesz védtelenné.
Melléd simulok, elmesélem: butaság volt az elmenésem, de jó volt a távol. ott égett belém: hiányzol.
Mióta elment, úgy érzem, mintha álom és valóság között lebegnék.
Mikor nem vagy itt, az éhes idő, Mint egy szörnyeteg, úgy kúszik elő. Eszi a szívemet, az agyamig rág, Leköti kezeimet, és nem megy tovább.
Egész életünkben legnagyobb gyötrelmeink oka azoknak a hiánya, akiket nagyon szeretünk.
Akik szeretnek, messze vannak, Akit szeretek, messze van, - És jaj, tán minden veszve van - Mondogatom tompán magamnak.
Mindenkinél jobban te hiányzol, ha számba veszem majd a veszteségeket. A szivárványos, közelítő halálban velem lesz az, aki végig szeretett, de te ki tudja, hol leszel? Akit naponta elvesztettelek.
Nem tud elülni a szívem. Arcod látása nélkül egyre küzdök keserves, meddő, parttalan vízen.
Az évek során oly bensőségessé, meghitté váltunk egymás számára, hogy ha néhány órára el kell válnunk, valósággal fájlaljuk a másik hiányát. Ez az érzés sokkal több, mint a szerelem.
Véget ért a szünidő. De a fiú nem jött. És így telt el egy egész rettenetes hét, amíg végre megtudta az osztálytársaitól, hogy elment a városból. (...) Abban a pillanatban megértette, hogy bizonyos dolgok örökre elvesznek.
Magános csevegéssel repdes a madár a puszta s lefosztott ágon, melynek titkos barlangjai alatt a boldog tavaszkor párjával a szerelmet érzette s éneklette. A természet szünnapja beállt.
Azt hitte, ha életben találja, az elég lesz ahhoz, hogy tovább élje az életét - de a gondolat, hogy itt él valahol ezen a bolygón, de nem vele, furcsa mód szinte megbénította.
Boldog soha nem lesz, mert én hiányozni fogok neki. Ez lesz a büntetése, amíg él. Én tudom, hogy az a legrosszabb érzés, ha valaki hiányzik.
Facebook
Pinterest