Idézetek a hiányról
Tudod, az a legborzasztóbb, hogy nem felelsz, hogy nem tudunk beszélgetni. Ezt mindennél nehezebben bírom. (...) Ha olvaslak, hallom a hangodat. Nagyon sajátságos, de szerelmesebb vagyok beléd, mint bármikor életemben. Nem csak szeretlek. Szerelmes vagyok. Mint akkor, mikor még nem szerettük egymást ennyire, csak szimpla szerelmespár voltunk (...). Most minden más, erősebb, jobban kötő, de szerelem ez. Lehet, hogy soha senkinek nem tudom megmagyarázni kívüled, mert nem úgy kívánlak, nem azt, és mégis szerelem. Talán mert teljesülhetetlen, mert nem jössz, csak várlak.
Mi a különbség a szeretet és a szerelem között? Nem tudsz olyan közel lenni hozzám, hogy ne hiányoznál szüntelenül. Ez csak a szerelemben van.
Hiányod homályos szürkeség, szomjúhozlak, sóvárgom érted, jól tudom, nem vezet visszaút, elindulok, talán elérlek.
Csak akkor hiányzol, amikor lélegzem!
- Itt tudlak téged. Ez jó. Ha nem volnál itt, fogalmam sincs, mi lenne. Megőrülnék. - Dehogy - simítok végig a haján. - Megszoknád azt is, ha nem lennék itten. - Miért bántasz? - Nem bántalak, kedves. Ez az igazság. Mindent meg lehet szokni, még azt is, ha valaki hiányzik. - Te meg bírnád szokni, hogy én hiányzok? - Megszokni...? Mit feleljek? Őszintén meggondolva: nem tudom. De azt hiszem, el lehet viselni mindenkinek a hiányát. Illúzió, széplelkek képzelgése, hogy emberek belepusztulnak valakinek az elvesztésébe...
A filmen, amikor rosszra fordul a cselekmény, baljós zene csendül fel. (...) Milyen kár, hogy az élethez nem jár ilyen filmzene. Nem mintha változtatna bármin is, de jó volna, ha időben figyelmeztetnék az embert.
Egy nő, aki figyelmesen végighallgatja az embert...nagy szó! Az én életemből ez mindig hiányzott.
Sohasem hiányoztál Annyira nekem Mint mielőtt Megismertelek volna.
Ráébredünk, hogy a kalandok vagy élmények, amelyek azelőtt felkavartak, örömmel vagy szomorúsággal töltöttek el, immár hidegen hagynak. Úgy tűnik, mióta a szeretett lény eltűnt az életünkből, nem igazán vannak érzéseink... Eszünkbe jut, vajon érzékeinknek ez a kábultsága nem végleges-e? (...) A szerelmi bánat többi eleme természetesen lassan elcsendesül, már nem fáj a hiány.
Aki elment, kicsit mindig meghal azoknak, akiket hátrahagyott.
A pokol nem egy hely. Hanem egy érzés. A hiány érzése.
Ilyen hosszú ideig tartó szoros, meghitt, sokat ígérő, lefékezett, szakadatlan, meg-megszakított, beteljesült, beteljesületlen virtualitás után szeretnélek végre, sőt legvégül egy óra hosszat valóságosan látni.
Könyörögtem a jóistennek, hogy tegyen csodát és egyszer lépj be az ajtón, ölelj át és szoríts úgy magadhoz, hogy azt érezzem: senki sem bánthat, hiszen te, az én erős apám itt van velem.
Vele takarózva aludtam el, s rémülten ültem fel reggel, tudván, hogy elment, hiszen fáztam.
A holnapok üresen várnak. Tenélküled.
Facebook
Pinterest