Idézetek a hiányról
Lesznek olyan hiányaink, amelyek végigkísérik az életünket anélkül, hogy betölthetnénk azokat. A tegnapi ölelést, a múltbéli dicséretet, a múlt havi gyöngédséget, a múlt évi biztonságérzetet, az elmúlt évtizedbeli boldogságot és a gyerekkori gondoskodást ma már nem kaphatom meg. (...) Ha fölfedezzük és megelégszünk azzal, amit a mai nap ad, főleg ha teszünk is érte, hogy kaphassunk, az megelégedetté tehet a hiányaink ellenére.
Az járt a fejemben, mit éreznék, ha nem jönnél vissza többé. Éreztem, hiányozna valami az életemből. Talán idővel képes lennék pótolni, de sohasem tudnám maradéktanul helyettesíteni. Megpróbáltam rájönni, mi lehet ez, és mindig ugyanarra jutottam. Bárhonnan közelítettem is meg a dolgot, egyre csak ugyanazt a választ kaptam. (...) Te...csakis te.
Mindig visszatérünk ahhoz, amit szeretünk.
Az ember mindig visszatér első szerelméhez.
Didergek hiányod hidegében. Pillámon a könnycsepp megfagy.
Aminek mennie kell, menjen. Hidd el, engedd el! Ne keverd terveid érzelmekvezérelt elvekkel. Személyek és tárgyak, be nem teljesült vágyak, gondold végig, neked hány hiányzik, és te hánynak.
Épp elég nehéz egyedül lenni akkor is, ha nincs, akit szeressünk, de ha az embernek van valakije, akkor kétszeresen nehéz elviselni a magányt, akkor... nem tudja kitölteni, színessé tenni az életét.
Falainkra újabb kérget növeszt a távolság meredek görbülete. képzeletem labirintusában védtelen homokszem bolyong egy emlékkép: hol voltál, hol nem voltál valahol, valamikor, egyetlenegy.
Olyan jó nekem, hogy újra itt vagy. (...) Olyan vagy, mint valami csendes kikötő... az ember jól kipihenheti magát nálad.
A kedvencem a hiányoztálpuszi az olyan ajkad az enyémre és nem nyálas és nem múlik a lábunk remegése.
Tudod mit? kapsz egy puszit jól megkötözöm a másik végére meg egy lufit (...) és mielőtt elengedem megsúgom a címet házszámot szobát pontos ajakízet eper+fogmosásíz ja és éppen most szorítja magához a párnát meg a plüssállatizéket Szóval őt keresd meg lufi és kérlek ígérd meg hogy nem pukkadsz ki addig oké? Vinnyogja hogy rendben és egy óra múlva halk cuppanás pukkan szét a csendben...
Istenem ha volna a közelben egy alig használt száraz könnycsatorna... De nincsen mert a hiány hisztis keservesen zokog És én csendben figyelem ahogy együtt mozog egymás mellett ritmusra tüdő és szívország Még sosem éreztem magam ilyen közel hozzád...
Dörög az ég Lezúdul a vihar ez a nyár még a hiányaival múlik el S vajon lesznek-e nyarak melyek visszaadják ami kiszakadt belőlem akkor s hiányzik azóta.
Úgy eltűntél most megperzselt nyaramból, mint bomlott nyáj, mely százfelé barangol. Dalol a pásztor s törli könnyeit... Folyton tudlak, így vádollak s szeretlek, a rímeim ölelőn karbavettek, és számon tartom hűtlen perceid.
Csak nélkülözz: az élet így tanít. Hiányzani fog mindig valamid. Hogy meg ne szoknád, nincsen oly gyönyör; De puszta híja sírodig gyötör.
Facebook
Pinterest