Idézetek a házasságról
Ha a férfi elvesz téged szerelemből, számíts rá, hogy a kezdeti lángolás előbb-utóbb átalakul. Nem leszel elérhetetlen, és ő sem lesz az számodra. Nem lehetünk szerelmesek egymásba mindennap - egy ágyban. Társak, barátok, férjek, feleségek, apák, anyák és szövetségesek, akár egy életen át is lehetünk, de szerelmesek nem.
Belátom, nincs menekvés. Veled kell végigélnem - ha van még - hátralévő harminc vagy negyven évem, s ez nem beletörődés. Törvény, mit - félredobván hűlt viszonyok receptjét - létezésed szabott rám, kenyérhéj vagy, mit éhes vándor szorít a zsebben: kevés és íze-veszett - de nélkülözhetetlen.
A gyerek éppúgy részese a házasságnak, mint a felnőttek.
Nem lehet sikeres a házasságod, ha nem figyelsz oda a másikra. Néha alkalmazkodni kell egy kicsit, néha komoly erőfeszítésbe kerül, és néha egyszerűen elviselhetetlen.
Hányszor figyelmeztettelek, soha meg ne kérdezd, mire gondolok. Nem azért, mintha titok lenne, csak annyiban titok, amennyiben a szabadságom. Erre mondtam, hogy válóok a házastársnak az a kérdése a másikhoz: mire gondolsz? Mert ehhez senkinek joga nem lehet.
A szerelem csak alapfeltétel a házasságban, de nem elégséges. Emberség is kell hozzá.
A házasság mindenkinek nagy emberi vizsga, egymás szokásait tiszteletben kell tartani, elnézőnek kell lenni a másikhoz, már csak azért is, hogy az is elnéző legyen mihozzánk. Senki nincs hiba nélkül.
Lehet száz szeretőd, de feleséged csak egy, aki tanúja és részese minden sikerednek és kudarcodnak, aki megismeri hangod rezdülésében, hangod színében, szótlanságodban és beszédedben, ha valami bánat vagy öröm ért. Aki ismeri vágyaidat és elfáradásaidat. Aki már rég nem a másik ember, és akinek te rég nem vagy másik ember, akinek a sorsa a tiéd, miként a te sorsod az övé.
A házasság célja, hogy egységet alkossunk. "Jóban, rosszban" együtt kívánjuk leélni az életünket. Ez azt is jelenti, hogy megosztjuk a jövedelmünket, és együtt határozzuk meg, hogyan kívánjuk felhasználni a pénzünket. Természetesen az adósságaink is közösek lesznek, és mindketten felelősek leszünk azért, hogy visszafizessük őket, ahogyan a megtakarításaink is közösek. Ha nem állunk készen a közös kasszára, akkor nem állunk készen a házasságra.
A bántó szavak és cselekedetek érzelmi gátakat emelnek a házastársak közé, amelyek nem tűnnek el az idő múlásával. Csak bocsánatkéréssel és megbocsátással lehet lebontani őket.
Ha megtanuljuk elfogadni egymás nézeteit, és közösen keresünk megoldást a problémákra, akkor nem ellenfélként, hanem szövetségesként tekintünk egymásra, és képesek leszünk kezelni a házasságban óhatatlanul felmerülő nézeteltéréseket.
Gyakran rossz szájízzel gondolunk a kompromisszumokra, mert úgy véljük, hogy nem helyes engednünk az értékrendünkből és a meggyőződésünkből. Pedig a házasságban nem csupán szükséges, hanem egyenesen elengedhetetlen a kompromisszumkészség. Ez segít abban, hogy képesek legyünk mindkettőnk számára elfogadható megoldást találni.
Gyakran elsiklunk a tény felett, hogy intellektuális, társas vagy lelki szempontból fényévnyi távolság választ el minket egymástól. Ellentétesek a céljaink és az értékrendünk, de nincs mit tenni, szerelmesek vagyunk. A szerelemnek ebből a felfogásából fakad az a tragikus jelenség, hogy a párok alig egyévi házasság után a házassági tanácsadó karosszékében ülve kijelentik, hogy már nem szeretik egymást, és készen állnak a válásra, hiszen nincs az az épeszű ember, aki azt várná tőlük, hogy együtt maradjanak, ha elmúlt a nagy érzés.
A házasságkötés az egyik legnagyobb horderejű döntés, amelyet életünk során hozunk. Sokan mégis úgy vetik bele magukat a házasságba, hogy szinte egyáltalán nem tájékozódnak azzal kapcsolatban, hogy mi teheti sikeressé az együttélést. A párok nagy része sokkal nagyobb figyelmet szentel az esküvő előkészületeinek, mint az utána következő éveknek, pedig az esküvő csupán néhány óráig tart, a házasság viszont - reményeink szerint - életünk végéig.
Szép a házasság, de minden reggel ugyanazzal a fejjel találkozni a párnán...
Facebook
Pinterest