Idézetek a házasságról
A jól működő kapcsolat és házasság a két nem biológiai, pszichológiai (azaz alkati, hormonális és gondolkodásbeli) különbségének eszményi összerendeződéséből, ideális összehangolásából áll.
Amikor két ember együtt növekszik, sokszor keletkeznek köztük szakadékok, mert nem tudnak lépést tartani egymással; mindenkinek megvan a maga haladási sebessége, a maga egyéni fejlődési üteme. De ha szeretsz, tudsz várni egy kicsit, amíg a másik beér, és akkor kéz a kézben folytathatjátok az utatokat.
Talán a házasság, ahogy maga az élet is, nem csak a Nagy Pillanatokról, a legcsodálatosabbakról vagy a legszörnyűbbekről szól. Hanem talán éppen az apró dolgok - mint például finom, de biztos kézzel vezetni, vagy vezetve lenni nap mint nap -, ezek azok, amik a legvékonyabb köteléket is megerősítik.
A boldog házasság tisztán véletlen dolga. Bármilyen jól ismerték a jövendő házastársak egymás természetét, bármennyire hasonló hajlamaik voltak a házasság előtt, ez cseppet sem mozdítja elő boldogságukat. Később mindig ellentétek fejlődnek ki köztük, s ez elég ok a súrlódáshoz. Legjobb, ha az ember minél kevesebbet tud a másik hibáiról, akivel az életét le kell élnie.
Nincs olyan, hogy "a megfelelő ember", amennyiben ezzel arra gondol, hogy létezik olyan férfi, aki képes bennem romantikus szerelmet ébreszteni. A házasságban hiszek (...), de nem úgy, hogy az egy delíriumos állapot eredménye. Ésszerű partneri kapcsolatnak tekintem két barát között, akik jól ismerik egymást, és bizalommal vannak egymás iránt. A házasság egyetlen helyes megközelítése, ha rájövünk, hogy nincs borzongás, nincs románc, s keressünk valakit, aki elég kedves, helyes és szórakoztató, tele van életkedvvel és hajlandó áldozatot hozni azért, hogy a másikat boldoggá tegye.
Amikor a házasságról álmodozott, mindig egy kis vidéki házat képzelt el, és egy olyan férfit, aki más, mint az apja, és éppen csak annyit keres, hogy el tudja tartani a családját, aki már attól is boldog, ha vele lehet, a kandallóban pedig ég a tűz, és együtt gyönyörködnek a hófödte hegyekben.
A nemi vonzalom nem helyettesítheti a szerelmet, hanem együtt jár vele, önmagában nem áll meg. Szerelemmel szeretni ugyanaz, mint az esketési szertartás szavai: jóban, rosszban, ínségben és bőségben, betegségben és egészségben, mindhalálig. Ezt vállaljuk, ha szeretünk valakit, és házasságot akarunk kötni.
A házasság szerelem. A szerelem vak. Így a házasság vakoknak való intézmény.
Mindannyiszor nemet mondtam, ha egy fiú érdeklődést mutatott irántam. Talán hiba volt, talán nem, de a tapasztalataim alapján a házasság sem leányálom. Így legalább nem kell vacsorát főznöm, ingeket mosnom, nem kell eltűrnöm, hogy egy férfi mondja meg, hogy mit tegyek.
Sok ember él egy asszonyban, és a nő mindegyik tud lenni: (...) szakács, pincér, takarítónő, vendéglátó, sokszor gazdasági vezető, anya, tanácsadó, gyógyító, kedves nővér, nagymama, királyné, sőt, Királynő, azon kívül lelki társ, jóbarát és pszichológus. Tudja, mikor kell szidni és dicsérni a társát. Mikor kell fölnézni rá, s mikor kell úgy tennie, mintha fölnézne rá. Tudja, mi a férfiönérzet és férfihiúság, a férfi ész és férfi butaság. Tudja a társát láthatatlan eszközökkel befolyásolni. Meg tud szépülni. Ha kell, meg tudja szelídíteni a férjét, mint a vadlovat, és bátorítja, ha gyáva. Boszorkány, mágus és Hófehérke tud lenni, akibe mind a hét törpe szerelmes volt. Társa a férfinak. Harcostársa. Bajtársa. Cinkosa. Sorstársa.
A szeretetkapcsolattól nem idegen az, hogy elvárások is vannak benne, de közben - bár ez egy paradoxon - lehet ezzel együtt föltétel nélküli is. A szeretetemnek ugyanis lehet, hogy nincs föltétele, de a kapcsolatnak van. Hogy egy kapcsolat lényegileg az lehessen, ami, ahhoz bizonyos föltételeknek teljesülniük kell. A házasság keretein belül az elvárás például így fogalmazódhat meg: elvárom tőled azt, hogy hűséges akarj lenni hozzám, és keressük közösen a megoldásokat, ha valami nehézség adódik. Ha a szerelem vagy a szeretet nevében elhitetjük egymással, hogy a kapcsolatunkban egyáltalán nincsenek elvárásaink, akkor sajnos ámítjuk a másikat és önmagunkat is. Ha a kapcsolat föltételeit kölcsönösen megteremtettük, lehetőséget biztosítottunk a feltétel nélküli szeretethez.
- Az észházasságok boldogsága gyakran épp attól foszlik szét por gyanánt (...) hogy megjelenik a szenvedély, melyet nem ismertek el. - Csakhogy észházasságnak épp azt nevezzük, amelyiknél mind a két fél kitombolta már magát. Olyan az, mint a vörheny, át kell esni rajta.
Az ember nagyravágyó, ambiciózus, a nehézségek elől meg nem hátráló sportember, aztán találkozik egy lánnyal, akibe beleszeret, és mikor a bódulat tovaszáll, nemcsak arra ébredünk, hogy visszavonhatatlanul házasok vagyunk, de arra is, hogy egy egész életre kétpennys bridzsre vagyunk kárhoztatva.
Mostanra odáig jutottam, hogy a házasságra többé soha nem gondolok, ennek oka pedig az, hogy sohasem lennék elégedett olyasvalakivel, aki olyan tökfejű, hogy énvelem beérje.
Gyakran megfigyeltem, hogy egy férfi számára nagy szerencsétlenség, ha a felesége szereti. A feleség féltékenységi jeleneteket rendez, nevetségessé teszi, ragaszkodik hozzá, hogy minden idejét és figyelmét neki szentelje. Ez sem éppen leányálom!
Facebook
Pinterest