Idézetek a házasságról
Normális esetben a mézeshetek elmúltával a férj első és legvadabb álmai köddé válnak. (...) Asszonya többé már nem égi tünemény. A férfinak ilyenkor az a nehéz, de vonzóan érdekes feladata, hogy megvizsgálja, voltaképpen kit is vett feleségül.
A regények tanulsága szerint igazi szerelem csak kétféleképp végződhet. Mindkettő rettenetes. Házasság vagy halál. Talán még az utóbbi elviselhetőbb.
Egy férfi a kedves feleségének nem a szál rózsával vásárolja meg a szerelmét, de milyen szép, hogy ezzel a figyelmességgel kimutatja ragaszkodását.
Midőn Ádám és Éva a paradicsomban éltek, kapcsolatukat az tette legálissá, hogy szerették egymást. Milyen nagy mértékben változtak meg azóta a viszonyok. Ma a legalizálás általában fontosabb, mint két szív komoly összhangja.
A férjek tudják meg: a nőnek is Megvan minden érzéke: lát, szagol, Inye megérez édest, savanyút, Akár a férjeké.
Aki nem tud házasodni, az szervezi.
Szeretném, ha szeretnél c. film
Merő káosz az élet (...). Az érzelmek oly kiszámíthatatlanok. Hogyan maradhat valaki negyven évig házas? Ez sokkalta csodálatosabb, mint a Vörös-tenger kettéválása.
Valahogy igazat adok magának, ha azt mondja, hogy nem hibás a férfi, aki az elöregedett feleség mellett fiatal iránt érez vonzalmat. Mit tehet róla? De valahogy úgy kell ezt megoldani, hogy a feleség ne szenvedjen, mert az is jogos, ha az asszony, aki a virágzását egy férfinak adta, vele akarja leélni a hervadását is.
Az igazság az, hogy minden egyes kapcsolat, bármilyen mesésnek tetsszen is, egy kompromisszum. Amikor elkötelezzük magunkat, akkor búcsút mondunk annak az álomképnek, amelyet a Szőke Herceg szállítana le, mikor végre feltűnne a színen, és egy csókkal felébresztene minket mély álmunkból.
A házasság csak keveseknek való - mondják annak bírálói -, mert arra csak kevesen alkalmasok, hogy egyvalaki mellett egy egész életen át híven kitartsanak... csak kevés olyan ember van, aki bele ne fáradna, halálosan bele ne unna e reákényszerített együttélésbe. Embertelenség tehát egy egész társadalomtól s annak minden tagjától azt követelnünk, amire csak egyes különös hajlandóságú tagjai volnának képesek.
Mikor házasemberek elkezdik hajtogatni nekem: "te is másképp beszélsz majd, ha nős leszel", erre csak annyit mondhatok: "én bizony nem"; mire megint csak az a felelet: "de mennyire!", és ezzel aztán vége is.
Ha bölcs ember vagy, legyen gondod a házadra, szeresd a feleségedet, ne civakodjál vele. Tápláld és piperézd, mert ez az ő testének fényűzése. Engedd, hogy mindig illatos legyen, és örömed lesz benne, amíg csak élsz.
A hosszú házasságok olykor válságba kerülnek. Van, ahol viharos gyorsasággal lefut egy krízis, ami után szétválás vagy jobb esetben egy jó újrakezdés indulhat. De rengeteg olyan házaspár él a földön, akik együtt morzsolják a napjaikat, vezeti őket a robotpilóta, és látszólag mindent elrendez a rutin. Rutin a cselekvésekben, a napi feladatokban, az érzelmekben és főleg a kettejük közötti interakciókban. A boldogtalanság észrevétlen útitárssá válik, mintha a felek közös motivációja lenne, hogy akkor "rendben, legyen így". Ez lesz a mi életünk.
A veszekedések és viták nem azt jelzik feltétlenül, hogy egy párkapcsolat boldogtalan. Egy összetűzés konstruktív is lehet, ha arra szolgál, hogy a mélyből a felszínre kerüljenek az ellenérzések, a sértettség, bármi olyan tényező, ami nagy valószínűséggel távolítani kezdené a feleket egymástól. A destrukciót az jelzi, ha nincs is egymásra fókuszált figyelem, a felek nem is néznek egymásra, "párhuzamosan" kommunikálnak, azaz mindenki hajtogatja a magáét.
Egy jó kapcsolatban ötször annyi a pozitív érzelmi interakció, mint a negatív. (...) Nem számít, hogy egy pár naponta tízszer hajba kap-e vagy sem, a lényeg ez az arány. Hogy ötször annyi időt töltsenek együtt szeretetben, gyengédségben, humorral és kedvességgel.
Facebook
Pinterest