Idézetek a házasságról
Az ember nem a nő testével osztja meg az életet, hanem magával a nővel.
Az a szülő, akinek házasságából hiányzik az egyetértés és a szeretet, és a gyermekkel való kapcsolatában keres pótkielégülést, sokkal kevésbé fogja azt megtalálni, mint az a szülő, aki elégedett a házasságával. (...) Az egyetlen szerep, amelyet a gyermek kielégítően és szívesen tölthet be a szülő életében, a gyermek szerepe. Arra már nem képes, hogy ezenfelül még olyasmiért is kárpótolja a szülőt, ami életének más területeiről hiányzik.
Azt hallom, hogy megnősültél. Okos ember vagy, ha igaz, okosabb, ha nem igaz.
Az is fontos a házasságnál, hogy aki korán kilép belőle, az elszalasztja a meglepetéseket, pedig némelyik csodálatos.
Házasemberként rájöttem, nem az érdemekről szól az egész, hanem arról, szereted-e annyira a párodat, hogy összekapd magad a kedvéért. Valamennyien megérdemeljük a boldogságot.
Melyik férj ne gondolkodna el olykor, hogy mi mindent kezdhetne a szabadságával, ha a felesége egyszer csak eltűnne? És vajon hány családfő számolja türelmetlenül a napokat az ünnepekig, amikor az asszony végre elutazik a gyerekekkel egy hétre a rokonokhoz? Aztán ha véletlenül bekövetkezik egy tragédia, és valamelyikük tényleg elveszíti a feleségét, legtöbbjük még arra is képtelen lesz, hogy erőt vegyen magán és legalább megpróbáljon kirúgni a hámból. Ekkor jön ugyanis a felismerés, hogy mit is jelentett a háttér, amit elveszítettek.
Az idő egyáltalán nem jelent semmit. (...) Élhetsz együtt valakivel éveken át, de a házasság akár a második héten tönkremehet.
Egy nő számára az esküvő azt jelenti, hogy élete minden szempontból megváltozik. Új házba kerül, új nevet kap, új kötelességek várnak rá. A házasság azt jelenti, hogy a férfi kiemel egy nőt a többi közül, minden más nő fölé helyezi, őt választja ki szeretete és védelme tárgyául.
Tapasztalatom szerint éppen az igazság miatt szokott mindig légy esni a levesbe. A házasélet alapja, hogy a nőknek igenis hazudni kell. Mert azt szeretik!
Megalázkodni egy házasságban - ez teljes kudarchoz vezet! Nem várhatjuk el egyetlen nőtől sem, hogy ezzel felvegye a harcot.
Mi élvezet van abban, ha az ember úgy randevúzgat egy lánnyal, hogy a felesége egyenesen rábeszéli erre? A fenébe, ez nincs így rendjén! Hiszen akkor pont az az izgalom, hogy ő most egy csavarogni elszökött kan kutya, hogy ő az erős férfiember, aki tűzzel játszik - pont ez az érzés hervad el, és szárad ki végleg, dicstelenül.
A nők kétségbeesetten próbálkoznak építkezni a romokon, próbálják rendbe hozni a kisiklott, egyre boldogtalanabbá váló kapcsolatot. Hiszen kislány korukban a nők is sok mindent megtanulnak magukról és az emberi kapcsolatokról. Úgy nevelik őket, hogy elhiggyék: a legfőbb, esetleg egyetlen céljuk a nagy Ő-re várni, majd jó feleséggé és anyává válni, és megfelelni mások elvárásainak. A női szerepmodellek értelmében feladatuk boldoggá tenni a férjüket, családjukat, és ha valami miatt megromlik a kapcsolat, az ő dolguk, hogy megpróbálják rendbe hozni.
Lehetséges, hogy a világ összes férfija közül sikerült hozzámennem az egyetlenegyhez, aki abszolút tökéletes? Nem iszik, nem marad ki, nincs olyan napja, amelyet kizárólag a barátainak tart fenn. Az ő élete a családra korlátozódik. Álomszép lehetne - ha nem volna rémálom. Mert nekem iszonyatos teher, hogy mindennek én is megfeleljek.
Titokban minden házasember vonzódik valakihez. Ez persze tiltott dolog, de az élet sóját éppen a tiltott dolgokkal való incselkedés adja.
Azt akarjuk, hogy a párunk örökké pontosan ugyanaz az ember maradjon, akivel az oltár előtt álltunk és jegygyűrűt cseréltünk. Mintha meg tudnánk állítani az időt. Nem tudjuk. Nem is kell. A bölcsesség és a tapasztalat nem változtatja meg az embert. Az idő nem változtatja meg az embert. Az egyetlen dolog, ami megváltoztat: a szeretet.