Idézetek a házasságról
Minden egészséges házasság alapja a mély, bensőséges közösség, szeretet, elismerés és tisztelet.
A valódi szeretet (...) nem érzés. Sokkal inkább egy attitűd, olyan döntés, amelyet nap mint nap meg kell hoznia házastársa jóléte, kapcsolatuk fejlődése, gazdagítása érdekében. Döntés arról, hogy időt, energiát és pénzt fektetünk be ennek a célnak a megvalósítása érdekében. Olyan elköteleződés, hogy történjen bármi, kitartunk egymás mellett.
A valódi szeretet és a házastársi intimitás lényege a másik szükségleteinek betöltésére, valamint az áldozathozatalra való készség.
Amit az egyik személy a szeretet megnyilvánulásaként értelmez, nem feltétlenül értelmezi annak a másik. Ez áll a háttérben olyankor, amikor férj és feleség őszintén kimutatják egymás iránti szeretetüket, de egyikük sem tapasztalja, hogy a másik valóban szeretné és elismerné.
Ha a harmonikus házasság és a szülői szerep egyaránt Isten tervének része, akkor bizonyára van rá mód, hogy mindkettő sikeresen megvalósítható legyen.
Sokan úgy vélik, hogy az életre szóló boldogtalanságtól csak a válás mentheti meg őket. Túlélési technikaként folyamodnak a váláshoz, és a legtöbben abban bíznak, hogy az életük egyszer majd rendbe jön valaki másnak az oldalán. (...) Legtöbben arról számolnak be, hogy a második házasságukban ugyanaz a folyamat zajlott le, mint az elsőben. Az egyetlen különbség csupán az, hogy másodszor hamarabb jutottak el a teljes kétségbeesés állapotába.
Minden problémás kapcsolaton lehet segíteni, ha a felek - vagy legalább az egyikük - hajlandóak olyan pozitív lépéseket tenni, amelyek megváltoztatják a házasság érzelmi klímáját. A megváltozott légkörben előbb-utóbb választ találnak a problémáikra.
A házastárs nem olyan, mint egy félresikerült befektetés, hanem élő személy, akinek érzelmei és vágyai vannak! Életünk bizonyos szakaszában szorosan kötődtünk hozzá, és őszinte szeretetet éreztünk iránta. Olyan mélyek voltak az érzelmeink, hogy nyilvánosan is vállaltuk egymás iránti elkötelezettségünket, "míg a halál el nem választ". Most már közös múlt köt össze minket, esetleg gyermekeket is nevelünk együtt. A házastársunkat nem hagyhatjuk el olyan egyszerűen, mint ahogy a részvényeinktől megszabadulunk.
Nincs olyan válás, ami után a felek "boldogan élnek, míg meg nem halnak". Döntésük következményeit egész életükben viselniük kell. Nem állítom, hogy nincs élet a válás után. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy válás után az élet mindig bonyolultabb, mint előtte volt.
Mivel a házasság egészen különleges emberi kapcsolat, és a házaspárt mély érzelmek kötik össze (legalábbis addig, amíg megosztották egymással az életüket), ezért nem lehet fájdalom nélkül odébbállni. A múlt jó és rossz emlékei velük maradnak, és akármilyen kapcsolatot is tartanak fenn egymással a jövőben, a problémáik nem oldódnak meg.
Két ember néz ki a börtön ablakából - az egyik a sáros földet látja, a másik a csillagokat. Két ember él nehéz házasságban - az egyik átkozódik, a másik imádkozik. A különbség eltérő szemléletmódjukban rejlik.
Még egy küzdelmes házasság éjszakájában is pislákol némi fény. Figyeljünk erre a fényre, és végül be fogja tölteni az egész szobát.
Hogy halni meg, hogy halni halál halálával, - tudjuk, persze, tudjuk-formán. Ház, nem tudni, mi az, házasság, - nemigen tudni, mi az...
A felnőtt egyedek násztánca az egyik legszebb és legmeghatóbb jelenség, amit az ember megfigyelhet. (Ez érvényes mind az ember-, mind az állatvilágra.)
Belezúgtam. Az ócska, banális módon: ébredéskor ő az első gondolatom és elalváskor az utolsó. Márpedig ilyen állapotban az ember nem arra vágyik, hogy a szerelme szerződést kössön vele, hogy alkalomadtán majd kiüríti utána a bilit.
Jó vagyok a háztartásban. Ha elhagyok egy férfit, megtartom a házát.