Idézetek a házasságról
Semmi más nem határozza meg oly mértékben az ember életét, mint házastársának megválasztása - sem a szülők, sem az iskola, még a szerelem sem. A házasság mindig több két ember matematikai összegénél. A felismerhetetlenségig kiteljesítheti vagy beszűkítheti azokat, akiket oly szorosan egymáshoz köt.
Minél régebb óta vagyok házas, annál biztosabb vagyok benne, hogy a dolgok nem csak feketék vagy fehérek. Nem azt mondom, hogy kizárólag én vagyok a hibás a házasságunkban felmerülő problémákban, csak azt jelenti, hogy valahol lennie kell néhány szürke foltnak is. Egyikünk sem tökéletes.
Amanda (...) nem hitt benne, soha nem képzelte, hogy a házasság örökké tartó mennyei boldogságot és romantikát jelent. Dobjunk egymás mellé két embert, adjuk hozzájuk az elengedhetetlen hullámvölgyeket meg az izgalmak és a bosszankodás csípős keverékét, és nem számít, mennyire szereti egymást a pár, máris elkerülhetetlenek lesznek a viharos veszekedések.
Lehet, hogy nem is olyan jó ötlet feleségül venni azt, akire világéletünkben vágytunk. Lehet, hogy miután megszereztük, ráununk, hogy azután valaki más után vágyakozzunk.
Míg az ember meg nem házasodik, mindig fiatal.
Soha nem éreztem még azelőtt, hogy az ember a házasságban is ilyen nyomasztóan magányos lehet.
A jó házasság alapja a józan megfontolás, és néha a megfontolás azzal egyenlő, hogy az ember befogja a száját, és útjára engedi a másikat... szeretni.
Sokkal kevesebb asszony töri meg esküjét, mintsem a férfiak hinnék és sokkal több a hűtlen asszony, mint a hogy a férjek hiszik.
A szerelem, ahol nincs, házasság után megjő; ahol pedig van, elpárolog.
Ha nehéz is, de lehetséges szeretettel bánni egy szeretetlen házastárssal. Mikor bántóan és durván viselkednek velünk szemben, nincsenek pozitív érzéseink, csupán fájdalom van bennünk. A pozitív cselekedetek azonban döntésünkön alapulnak, nem pedig érzéseinken.
A házaspárok gyakran úgy próbálnak biztonságérzetre vagy önbecsülésre szert tenni, hogy nyomást gyakorolnak egymásra, vagy manipulálják egymást érzelmi szükségleteik betöltésére. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy ha minden tőlünk telhetőt megteszünk a társunkért, az még nem garantálja, hogy szeretetet kapunk viszonzásul.
Sejtelmem sem volt róla, hogy mit érez. Azt hittem, azért nem kezdeményezi a csókolózást és az ölelkezést, mert mióta házasok vagyunk, mindez már nem olyan fontos számára. Tudtam, hogy nagy nyomás nehezedik rá a munkahelyén. Nem is sejtettem, hogy tőlem várta a kezdeményezést.
Amikor az érzéseimről beszéltem neki, kinevetett, és azt mondta, a mi házasságunk éppolyan jó, mint bárki másé. Nem értette, miért vagyok annyira boldogtalan. Azzal próbált vigasztalni, hogy van szép házunk, új kocsink, rendesen fizetjük a számláinkat, és szabadon eldönthetem, elmegyek-e dolgozni, vagy sem, egyszóval minden okom megvan arra, hogy boldog legyek, s nem kéne annyit siránkoznom. Meg sem próbálta megérteni az érzéseimet. Teljesen magamra maradtam.
A szeretetvágy mélyen a természetünkben gyökerezik. Az elszigeteltség sorvasztóan hat az emberi lélekre. Ezért tartják sokan a magánzárkát a legkegyetlenebb büntetésnek. Emberlétünk legmélyénél a vágy a meghitt és szeretetteljes kapcsolat iránt. A házasság rendeltetése, hogy betöltse ezt a szeretetvágyat.
Férj és feleség arra teremtetett, hogy kiegészítsék egymást. Amikor a férfi gyenge, a nő erős; amikor a nő megbotlik, férje felemeli. Amikor két szív és két lélek elköteleződik az élet kihívásainak közös vállalására, életük lényegesen könnyebbé válik.
Facebook
Pinterest