Bródy Sándor
1863. július 23. — 1924. augusztus 12. magyar író
A női szépségnek egy hallatlan kultusza van maguk között a nők között.
A kísérlet, hogy a nő szépségét túlnövesszék az emberi határokon, virágot, drágakő ornamentumot, beszélő hattyút, szóval csodát csináljanak belőle - művészek örök álma, vad törekvése, amely elvezérli őket az őrület határáig, sőt sokszor egyenesen be az őrületbe.
Az ember előbb dolgozik és vergődik másért, aztán él a maga gyönyörűségének.
Az ember igazi jövője, amiért élni érdemes, a voltaképpeni cél - a múlt; az elmúlt fiatalság. Iskolákban kellene ezt tanítani, aminek tisztára az ellenkezőjét tanítják, és ezért kellene valami szép szociális forradalmat csinálni. Azért, hogy másképp rendezkedjék be a világ, és az ifjúság magáért éljen, és ne az ostoba, az ismeretlen öregségért, amit hangzatos hazugsággal úgy hívnak: jövő.
Az asszonyok a férfiak falánkságával szemben védtelenül állanak, mint valami díszbokor, a kertbe szabadult lábasjószággal szemben. Egy helyhez vannak kötve, nincsenek fegyvereik, se kezük, se lábuk, hogy verekedhessenek, vagy elfuthassanak. Sorsuk mértéke: a férfi brutalitása, ügyessége és az, hogy nincs-e valami rendkívül éber csősz a kertben...
A mi fajtabeli asszonyoknak (...) egyik táplálékunk az udvarlás. A férfiak azt mondják, hogy hiúságunk az a szerv, mely megkívánja ezt a táplálékot; de ez hazugság, mint a többi férfimondás. Örök illúzióért törekvő lelkünk kívánja ezt a folytonos tüzelést.
Sokkal kevesebb asszony töri meg esküjét, mintsem a férfiak hinnék és sokkal több a hűtlen asszony, mint a hogy a férjek hiszik.
A lányok, mielőtt férjhez mennének, fogadkoznak, hogy ők örökké hívek lesznek férjeikhez, nem fognak mást szeretni soha és ha férjeiket nem is tudják majd szeretni, inkább örökös bánatnak adják magokat és meg nem vigasztalják magukat soha... Mondják, mondják, mondani mindet lehet, de azt még az asszony sem parancsolhatja meg magának, hogy egyszer szeressen, ha többször való szerelemre van berendezkedve a szíve!
Hol vettem oly fiatal létemre az erélyt ahhoz, hogy ily következetesen ellent álljak az egészséges étvágy csábításainak? Bizony nehezemre esett egy kicsit megtagadni emberi voltam legelementárisabb szükségleteit. De igaznak kell lenni annak, amit némelyek állítanak, hogy a fiataloknak erélyeseknek lenni nem virtus, hanem természetök, miként a fiatal fa kérgének a zöld szín. Azután meg mi szükség van a testi táplálkozásra abban a korban, amikor az ember illúziókkal táplálkozik, bennök fürdik, úszik, lubickol.
Kétféle okból szeret az asszony. Az első, azért, ha találkozik egy férfiúval, aki önfeláldozásra kész érte, a másik ok - szerencsére ritka - hogy feláldozhassa magát a férfiért.
A bogáncs rózsát sose fog teremni.