Idézetek a házasságról
A házasság az ember legnagyobb erőpróbája, mert legnagyobb ellenségünk, saját magunk legyőzését követeli. Ne úgy menjetek hát a házasságba, mintha könnyű dolog várna rátok, hanem úgy, mint aki az élet legnagyobb feladatának, legnehezebb próbájának megoldására indul. Ehhez az első lépés: hogy ne önmagatokat szeressétek, hanem házastársatokat. Hogy olyan igazán, olyan önzetlenül szeressétek, mint ahogy az igazi anya szereti a gyermekét. Elfelejti önmagát, csak gyermeke jóvoltát, örömét, boldogságát tartva szeme előtt. Neki adva minden szépet és jót, és magának tartva minden terhet. Csak aki így szeret, szeret igazán és igazán boldog is csak az lehet, mert a boldogság nem a saját boldogságunkban van, hanem a társunk boldogságában.
A házasság még az alkoholnál is gyorsabban pusztít. Egy becsületes zsírmáj felhizlalásához a legmasszívabb alkesznek is legalább tíz, de inkább tizenöt évre van szüksége. A házasság ehhez képest villámgyorsan felzabálja az önbecsülést, szétcincálja az idegeket, kiheréli a lelket. Van úgy, hogy egyetlen nászi esztendő is elegendő arra, hogy végleg kicsináljon.
Ha a kormányzatok csak kicsit is odafigyelnének állampolgáraik mentális egészségére, azonnali hatállyal betiltanák a házasság intézményét.
A vallásos hithez általában erős érzelmek és mélyen gyökerező meggyőződések kötődnek. Az ateisták is kitartóan ragaszkodnak nézeteikhez, amelyek a vallásos hithez hasonlóan meghatározzák az élethez való hozzáállásukat. Bár tagadják Isten létét, meggyőződésük a vallásos hithez hasonlóan szerepet játszik az életükben. És mivel a vallásos meggyőződés kihat az élet valamennyi területére, rendkívül fontos, hogy felmérjük, spirituálisan összeillünk-e partnerünkkel, mielőtt a házasság mellett döntenénk.
Nagyfokú éretlenségre vallana, ha csupán azért kötnénk egymással házasságot, mert szerelmesek vagyunk, és figyelmen kívül hagynánk a köztünk lévő spirituális különbségek jelentőségét.
A jó anyák másodszor mennek férjhez lányuk esküvőjén.
Meghalni se kéne külön. Annyira együtt vagyunk.
Ez a nagy találkozás akkor jön itt létre közöttetek a földön, amikor felismeritek, elsősorban te, a férfi, hogy a nőd nélkül fél ember vagy. Az voltál mindig is. De mostantól kezdve nem vagy az. Eddig fél arcod, fél lelked, fél szíved és fél tested volt. Ezért élt benned az örökös hiány és sóvárgás. De most, hogy elveszed őt feleségül - megtaláltad a másik feledet, és lényed beteljesedik. Eddig csak férfi voltál, innentől kezdve már Ember leszel.
Nem lehet harmonikusan együtt élni valakivel, ha nincs benne kapcsolatban az a motívum is, hogy nem tehetek meg a másikkal bármit, mert elveszíthetem. Feltételekre szükség van. Ezt persze nagyon nem szeretik az emberek, mert bennük van az az infantilis vágy, hogy feltétel nélkül fogadják el őket. Ez azonban irreális. A valóságban nem működik.
A legtöbb ember házasélete befejezetlen mondatból áll. Ebből lesz aztán a befejezetlen házasélet. Hiszen azért nősülünk meg, hogy hallgatóságot szerezzünk magunknak; mert nem érzünk erőt hozzá, hogy a hallgatóságot esetenként megszerezzük. De a kényelmes megoldások utólag mindig csalódást okoznak.
Ha valaki még az esküvője napján is bizonytalan, akkor tuti, hogy nem a helyes úton jár, és épp egy hatalmas hibát készül elkövetni. A házasság és a gyereknevelés még akkor sem sétagalopp, ha az ember biztos abban, hogy megtalálta a tökéletes párt. Őrültség belevágni, ha még ebben sem lehetünk biztosak.
Ha valóban megtaláltuk a tökéletes párt, akkor a jövőre vonatkozó fontos kérdések előtt mindenképpen érdemes várni legalább egy évet. Végül is mi az a tizenkét hónap egy egész élethez képest? Hova a nagy sietség? Miért nem állunk meg, és élvezzük ki az együtt töltött időt, mielőtt a mindennapi élet terhei ránk nehezednének?
Egy erős kapcsolatban csupán egyféle gond létezik - a közös gond.
Fontos, hogy párunk álljon életünk fókuszában, még akkor is, amikor több időt töltünk a gyerekekkel.
Hogyan őrizhetjük meg örök időkre a párunk iránti szenvedélyünket? A válasz egyszerű: sose felejtsük el, miért is vagyunk vele.
Facebook
Pinterest