Idézetek a halálról
Az ismeretlen nagy hegyekre hideg homályt áraszt a katlan. A forrás tükre összetört, hajdani arcunk láthatatlan. Koloncokat hordok magamban. Mit tegyek a lidércek ellen? Sápadt arccal sovány halottak járkálnak emlékezetemben.
Hirtelenül támadt ősz elveszi az emberek lelkének a frissességét, nyirkosan nyúlóssá teszi a gondolkozás rugalmas szalagját, és feltétlenül az elmúlásnak, a halálnak a képét idézi fel. (...) Sok őszt láttam már... Nézd, ide a halántékomra rakódott le a derük... És tudom, hogy az emberek leginkább ősszel egyformák. Az ég szürke uniformisa egyenruhát húz a gondolatokra is.
Rettegek attól, hogy azelőtt meghalok, mielőtt igazán elkezdhettem volna élni.
Az élet kegyetlen igazsága, hogy a halál árnyékában a pénz mit sem ér. Csupán annyit, hogy kibélelhetjük vele a koporsónkat.
Tudod, szörnyű látni, amikor ugyanolyan fiatal kínlódik a halállal, mint az orvos maga.
Élni, meghalni: az élet és a halál csak mindannak a következményei, amit felépítettünk. Csak az számít, hogy jól építkezzünk.
Szépség és Halál. Ezek a legnagyobb titkok. Mi másért tanulna az ember, ha nem azért, hogy ezt a testvérpárt szolgáljuk?
Látod azt a halálrudas dobozt a zongorán? Az a dobozka rejt mindent, amit az életről tudni kell. Az éned egyik oldalát hatalmába keríti a csillogás. Hosszú, aranyozott dobozos, királyi védjeggyel ellátva, ami a jólét és a csillogás világába csábít. Nagyon finoman azt sugallja, hogy ez a cigaretta nemes és hű barátod. De ez, Pete, hazugság. Ám az éned másik oldala megpróbálja felhívni a figyelmed a dolog másik oldalára. A túloldalra unalmas, fekete, nyomtatott betűkkel azt írják, hogy ezek a díszsorba rendezett kis katonák meg akarnak ölni. És Pete, ez az igazság. Ó... a halál a szépséggel csábít minket magához, és engem bizony megbabonázott e szirén éneke.
A halottak már nem mesélnek, mondják. Nincs annál borzasztóbb dolog, mint mikor már nincsenek se érzéseid, se gondolataid. Ezért nem értem azokat az embereket, akik vagyonokat költenek sírkövekre. Ha a tudatom már elhagyta a testem, az a test sem érdekel többé. Az sem érdekelne, ha kutyák zabálnának fel, miután beadom a kulcsot.
- Gyors vagy lassú halált szeretnél? - Lassút, hogy visszaemlékezhessek, milyen volt élni.
Feledt kérdésként, választalan Bukjam csöndbe omoltan: Ha nem voltam, ne vágyjak lenni S maradjak titok, hogyha voltam.
Egy suhanás se árulja el, Mit lelkem úgyis titkolt: Valaki elment élet nélkül, Valaki elment, aki itt volt.
Halál, légy gyöngéd. Ha nem erőszakolsz meg: jó szeretőt kapsz.
Három nagy téma: a halál, a meghalásig kitartó élet, az emberi lét, benne az életet aranyozó szerelemmel, meg hát a szabadság, mely nélkül nem könnyű élni, és amelyért meghalni is érdemes. Az élni akarás mindennél erősebb, a halál pedig mindennél szomorúbb. Akkor is élni akarsz, ha nem vagy szabad, és akkor is félsz a haláltól, ha szabad vagy.
A halál nem a vég, hanem egy láncreakció kezdete, ami magával ragad, ha nem vagy eléggé óvatos.
Facebook
Pinterest