Idézetek a félelemről
Az emberek gyűlölik azt, amitől félnek.
A félelem sosem írt szimfóniát és verset, nem kötött békeszerződést és nem gyógyított betegséget. A félelem sohasem húzott ki egy családot a szegénységből vagy egy országot a vakbuzgóságból. A félelem még egyetlen házasságot vagy vállalkozást sem mentett meg. Megtette ezt a bátorság, a hit és azok az emberek, akik nem a félénkségüktől kértek tanácsot és nem hunyászkodtak meg előtte... A félelem börtönbe terel minket, aztán becsapja az ajtót.
A saját félelmeink elleni legjobb gyógyszer, ha másokért aggódhatunk.
Csak az ismeretlentől fél az ember. De aki szembeszáll vele, annak már nem ismeretlen.
A félelemtől nem lehet csak úgy megszabadulni. Mivel mi magunk hozzuk létre, egyedül nekünk áll módunkban elengedni is.
A félelem csak egy érzés. Cselekednünk kell, még akkor is, ha félünk, hiszen így erősíthetjük meg a bátorságunkat.
Csak a félelem tudja legyőzni az életet.
A félelem abból származik, hogy ott kint van valami, amit nem látunk, nem hallunk, nem érzékelünk. Ha látjuk mindazt, ami létezik, nem félünk.
Senki sem hajlandó elhinni, hogy veszedelem fenyegeti, csak akkor, amikor már a saját bőrén érzi.
A történelem (...) azt bizonyítja, hogy a tömeges megfigyelésre alkalmas apparátus puszta létezése - felhasználásától függetlenül - önmagában elégséges az eltérő vélemények elfojtására. Az az állampolgár, aki tudja, hogy folyamatosan megfigyelik, a félelem miatt hamar alkalmazkodóvá, meghunyászkodóvá válik.
Az embereket a következményektől való félelem tartja vissza a cselekvéstől és teszi alkalmazkodóvá, de amint elengeded a lényegtelen dolgokhoz - a pénzhez, a karrierhez, a személyes biztonsághoz - fűződő ragaszkodásodat, legyőzheted a félelmet.
Ha a veszélyt át lehet gondolni, már nem is félünk tőle. Akkor félünk, ha a veszélyt csak érezzük, de nem ismerjük. Olyan, mintha bekötött szemmel járnék egy ismeretlen utcán. Ronda dolog.
A félelem, amely az erdei vadak létének és fennmaradásának legelső feltétele: az embert megnyomorítja.
Kérdezed, mi a szerelem - nem éreztem sosem - Kérdezed, az öröm milyen - a fényét nem látta szemem. Kérded, mi az aggodalom - őt ismerem - őt barátnőmnek mondhatom.
Arra gondoltam: ez a félelem. Elveszítettem valami fontosat, és képtelen vagyok megtalálni, pedig nagy szükségem van rá. Olyan félelem ez, mint amikor valaki elveszíti a szemüvegét, és elmegy szemüveget vásárolni, és azt mondják neki, hogy a világon mindenütt kifogyott a szemüveg, és most már anélkül kell élnie.
Facebook
Pinterest