Idézetek a fájdalomról
Itt az ördög harcol az Istennel, és az emberek szíve a csatatér.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Hol mérgezett, fekete vér szivárog, Nincs annyi gyolcs, mely betömné a rést, S a sértett szív, hogy csak azért is fájjon, Letépi mindíg-újból a kötést.
Mozdulatlan marad a szív; hiába peregnek a könnyek.
Vannak közöttünk olyan emberek, akiknek inkább csak teher az élet. Egy fekete fátyol választja el őket a világtól. Határtalanul magányosak. Olyanok, mint az éjszaka kísértetei, akiknek nem jut az örömből, a szerelemből és semmiféle kellemes emberi érzésből, és még egymást sem tudják vigasztalni. Sötét napjaik üresen, szánalmasan, egyedüllétben telnek.
Az ember nem beszél soha arról, ami fáj, hanem szótlanul elviseli.
Az emlékek élének le kell kopni, hogy enyhüljön a megoldatlan dolgok fájdalma.
A gyötrő fájdalom keservesebb, ha rokonaink okozzák.
Legtöbbször a fájdalom leküzdhető, de néha akkor ér, amikor nem számítasz rá. Mélyen övön alul üt, és nem enged el. (...) Nem kerülheted el, és az élet mindig újabbakkal szolgál.
A jó nem tart sokáig, nem vettük észre jöttét, nem láttuk, amikor itt volt, csak a hiányára figyeltünk föl, amikor már elment.
Nem tudjuk, hol van a szívünk, csak akkor, ha fáj.
Nem kell már a csillag! Kinek ragyog? Oltsátok ki a Holdat, takarjátok el a Napot! Kiszáradhat az óceán, elpusztulhat az erdő, Úgysem hoz már semmi jót a jövendő.
Nincs jobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen, mint rá sem gondolni.
Az önsajnálat a legnagyobb ellenségünk. Ha behódolunk neki, egész életünkben semmi bölcset sem tudunk tenni.
Szerelmem gyönyörű szenvedésem Magamban hordalak mint sebzett madarat S nem sejtve néznek ők hol utunk elhalad Ismétlik a szívem szőtte szép szavakat Melyek nagy szemedért meghaltak alig-élten És nem boldog a szerelem.
Az élet teljességéhez s a lelki fejlődéshez a bánat és a megpróbáltatás is hozzátartozik, bár ezt csak olyankor ismerjük el, ha egyik sem fenyeget bennünket.
Facebook
Pinterest