Idézetek a fájdalomról
Ne higyj nekem, ha mosolygok Álarcz ez csak arczomon, Mit felöltök, ha a valót Eltakarni akarom.
Akinek egész lelke seb, annak az őszinteség keserves lelkiismeretesség.
A bánat és a fájdalom mérhetetlen. Határát a halál szabja meg.
Te már ezentúl mindig harmadik vagy. Te már ezentúl mindig hátul ülsz. Te már nem látod kettesben a tengert. Nem fáj, hogy az élet így félretolt?
Micsoda ez a világ? És miért kapunk annyira rajta? A benne való életnek kezdete nyomorúság, a közepe nyughatatlanság, a vége fájdalom és szomorúság.
Arcomon pír... hópuha angyalszárny érint... De mire ocsúdna megkövült lelkem - halandó valóság szaggatott árnyai - már kínbársonyt fonnak körém... S mire kóbor könnyeim fáklyái kihunynak, a végtelen üzeni: Ember! Ember maradsz.
Most nagyon széthullóban van minden rosszak a föladott végszavak innét nem lehet folytatni az előadást a bohóc a nyílt színen sírja el magát.
Amikor gyötrődünk, álljunk egy még jobban gyötrődő mellé - mert nem csak rajta segítünk, hanem magunkon is.
A pozitív érzelmek jobban gyógyítanak, mint bármilyen csodacseppek. (...) Bebizonyosodott, hogy a betegségek mögött szellemi erő is van: gyűlölet, harag, keserűség. Betegek, mert hiányzik belőlük a derű és a szeretet gyógyító ereje.
Gyöngy veri az embert. Víz árad a földeken. Minden madár sző-fon; készül a könnyem.
A tested dolgozik naphosszat, a kezed megágyaz éjszakára, a lelked fárad, sose pihen és már te sem mosolyogsz. De nem hibáztatlak a fájdalmaimért.
Szenvedésre lettünk mi. Szenvedni annyi, mint diadalt aratni.
Vajon van-e az emberi szenvedésnek is órája, amikor a szeretet napja felszikkasztja a bánat könnyeit, és a vigasz szele elkergeti a sorscsapások sötét felhőit?
A fájdalomból csírázik ki az igazi öröm; a könnyelmű öröm, a hajszolt élvezet fájdalmat hoz a világra.J.
Néha a fájdalom jobban érlel, mint a simogatás. És a szívtelenség megtapasztalása nyitja ki szívünket.
Facebook
Pinterest