Idézetek az érzelmekről
Elmúlt örömöt festek. Mit tanácsolsz? Aranyzöld lombot vagy sárga avart?
Örüljünk az érzelmek változékonyságának, és társunkat illesse meg ugyanez. Éljük át szabadon a kapcsolatokban rejlő titokzatosságot!
Hányszor tartott és tart meg! - háborodjak föl, ha egyszer elejt...?
Amint az érzelmek birodalmába lépünk, nincs sok értelme racionalitásról beszélni.
Az érzelmek se nem racionálisak, se nem irracionálisak: vannak, és nehéz őket elnyomni.
A szívek, mint a tolvajok, nem adják vissza az elfelejtett dolgokat.
Millió lény él a földön, akik boldog életörömmel telnek el egész testükben, egész lényükben, ha kiejtik ezt a szót: szerelem. S sugározni kezdenek egy boldogító tudattól, ha kiejtik: Isten. Én kiejthetem mindkét szót, nem érzek semmit. Addig ismételgetem, amíg elfárad a szám s hebegni kezdek. (...) Mindkét szó sötét marad. Nincs benne áram. Leírva sem gyulladnak fel.
Miért éppen azt szeretjük, akit szeretünk, miért pont onnan kapjuk a pofonokat, ahonnan nem vártuk?
Az érzelmeim mindig fordítva jutnak el hozzád. Meg akarnálak védeni, de bántalak. Sírni támad kedvem, de nevetek.
Hamarabb szeretjük meg, aki gyűlöl bennünket, mint azt, aki jobban szeret, mint mi szeretnénk.
Sokkal nagyobb öröm volna élni, ha mindannyian egyformán éreznénk.
Az érzékelt dolgokat többnyire a hangulatunk szerint színezzük át.
Ha ez a fiú sokat mellette lenne, olyankor is, amikor ideges és jóformán önmagát se bírja elviselni, csak annyit kellene tennie, hogy belenéz a szemébe, és ettől a nyugodt szempártól rögtön lecsillapodna.
Szemünkben egy könny elég arra, hogy elfátyolozza a csillagok fényét. S ki örömeit eltemette, a tavasz virágos kertjeiben is csak temetőben járkál, minden kő a keresztet, minden fa a fejfát hozza emlékezetébe.
Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Facebook
Pinterest