Idézetek az érzelmekről
Végy egy Ezt - vagy - Azt; emeld föl a szívedig - s vigyázva tedd le.
A szív az értelmet követi. Durva héj borítja be a szívet, ahol az értelem erői tompa merevedésben feküsznek. Azok az apró és alig érezhető, de mégis oly éles, oly édes érzései a szívnek nem rezegtetik azt meg. A szépnek érzése nála idegen érzés.
Az átlagos halandóban a természet erőinek tomboló összecsapása a kiszolgáltatottság érzetét kelti. Ez a jelenség kívül esik a józan belátás határain. Az embert valósággal letaglózza az érzés, hogy minden beavatkozási kísérlet hiábavaló.
A fájdalom mindig a tegnapi napot sírja vissza - azt, ami volt, de már nincs többé. Ha a fájdalom nem múlik el gyorsan, magunkat okoljuk, amiért még nem léptünk túl rajta, hogy nem vagyunk eléggé erősek, vagy hogy túlontúl sebezhetőek vagyunk.
Csak látni ne kelljen, csak nézni édes arcát, mellén mint hegedű, ne kelljen heverni, karjában csillapodni az őrjöngés után, elviselni gyöngéd ujja vonulását, míg fölsikoltanak az elragadtatástól és sírni kezdenek a vékony húrú, boldog idegek. Mint kőedény állni inkább szeme sugarát, vakon a változásra, szerelem múlására hidegen. Csak érezni ne kelljen, látni, látszani, emlékezni, hallani, hogy sír a másik is, vonít, míg játszik, míg ölel, míg meghal egyszer.
Ha nem lehet a gyűlöletet pontosan definiálni, hogy lehetne megmondani, mi az a szerelem?
Az érzelmek jönnek és mennek. Ha beszélünk róluk, általában hamar elmúlnak, de ha magunkban tartjuk őket, akkor sokáig bennünk maradnak.
Érzelmeink hatással vannak ránk, de nem szükségszerű, hogy az orrunknál fogva vezessenek minket.
Mindig irigykedik egymásra a két nem, a nappal és az éjszaka, a jó és a rossz, ettől olyan fantasztikus az egész! Minden szeretet más, csak a gyűlöletek egyformák.
Én nem viselem el, ha egy férfi sír, nem azért, mert nem szabadna sírniok, hanem mert ha mégis sírnak, az olyan, mintha vége lenne a világnak.
Mindenki hajlamos az őrültségre, amikor kétségbe van esve.
Az érzelmek rendkívül esendőek, ráadásul pillanatonként változhatnak. Nem nyújtanak elég erős alapot ahhoz, hogy rájuk építsük az életünket.
A kapcsolatokban a cselekedetek sokkal fontosabbak, mint az érzelmek, éppen ezért nem az érzelmeknek kell irányítaniuk a cselekedeteket.
Fáradt volt, elfáradt attól, hogy folyton nyugodtnak, összeszedettnek, és olyan átkozottul józannak mutatkozzon.
A dühből és gyűlöletből, ami oly sokáig uralta a szívemet, már csak néhány halvány nyom maradt. Olyan volt, mint a vihar, amely úgy tombol, mintha itt lenne a világ vége, aztán egyszer csak véget ér, és sietve tovább áll.
Facebook
Pinterest