Idézetek az érzelmekről
A szeretet mindent legyőz. (...) Ám ez nem igaz, mert a szeretet, ha létezik is, törékeny, sérülékeny. Olyannyira gyönge, hogy szinte láthatatlan. A láthatatlannak lenni és a nem lenni szinte egy és ugyanaz.
Az emberi lény mindig és mindenhol kénytelen elkeseríteni életét, különben nem lehet boldog. Mert földi paradicsom csak ott lehet, ahol a pokol is jelen van. (Rettenetes szomjúság hozhatja csak létre a kielégülés édes, velőkig hasító gyönyöreit s a rettenetes félelem a boldog megnyugvást.)
Távol orkán már hörögne; Iszonyú nagyot csattanva Az égbolt ketté hasadna, S hullana a kénkőzápor... Ah pokolkín-képes mámor! És én ezt mind, mind átérzem, Valahányszor rád emlékszem... Mégis mindig rád emlékszem!
Azt hiszem, ez az, ami feltétlenül kell az embernek (...), az érzelem, az igaz, őszinte lángja a másik révén... egyszer, ha csak egyetlenegyszer is, ha csak három hónapig tart, akkor is.
David Herbert Richards Lawrence
Nem is könnyű dolog tisztába jönni vele, milyen erős, milyen meleg érzés fűzi az embert egy asszonyhoz, míg az el nem szökik vele.
David Herbert Richards Lawrence
Mennyivel egyszerűbb volna bizonyos dolgokat kisebb vagy nagyobb ütésekkel elintézni, ahelyett, hogy mindent átteszünk az idegek bonyolult hálózatára, amelyen átszűrve az egyszerű és becsületes ütés a tekintet gyűlölködő villanásában vagy a hang visszafojtott formájában jelentkezik, isten tudja, a lélek milyen zugaiban raktározva el az indulat mérgező hatású kezdősebességét.
Valóban elfeledkezem, S mit érzek, nem tudom: Jövő-e, mult-e vagy jelen? Öröm vagy fájdalom?
A bűntudat megbénítja az embert, csökkenti ellenálló képességét, védtelenebbé teszi az elnyomással szemben.
Mindig ünnepnek érzem, ha együtt lehetünk, egyidejűleg azt is félem, hogy ez mennyire elveszíthető.
Nevess, amikor sírhatnékod van, és csak akkor sírj, amikor azt látod, hogy mások is sírnak.
Sírni csak az tud, aki még remélhet.
A gyűlölet testvére a szeretetnek, talán egy tőről fakadnak.
Az ösztönös érzelmeket az észnek kell kormányoznia. Véleményem szerint az igyekezet álljon mindig arányban a szükségekkel.
A sírás józanít, a józanság nyugtat. Mert az is nyugalmat ad, ha az ember átjut a bizonytalanságon, és megismeri a keserű igazságot, tudja, érzi, hogy nincs tovább.
Létezik valahol köröttünk egy közös kedvaura: egy láthatatlan burok, amelybe mindannyian beleadjuk a sajátunkat. Ha a kollektív kedvbe többen dobnak be szenvedést, depressziót, bánatot, haragot és gonoszságot, mint kedvességet, jóságot, megértést és elfogadást, ez a felhő tiszta fehér színről koromfeketévé válik.
Facebook
Pinterest