Idézetek az érzelmekről
Úgy érezte, Jonas cserbenhagyta, amikor magyarázat nélkül véget vetett a barátságuknak. A neheztelés lobbanékonyságban és gyanakvásban öltött testet benne. (...) Gyötrő érzelmei ma már csak szomorú emlékként éltek a lelke legmélyébe zárva, és remélte, hogy sosem kerülnek felszínre sírboltjukból.
A kétség még a halálfélelemnél is rosszabb dolog, mert apránként őröl fel mindent, ami kedves az embernek.
Az ember egy életen át hallgat arról, ami a legfontosabb volt. Néha belehal e hallgatásba. De néha módja van elmondani... s ilyenkor nem lehet, nem szabad tovább hallgatni.
Úgy látszik, az életben van egy pillanat, mikor minden következménnyel meg kell ütni valakit. És van egy pillanat, mikor minden következménnyel meg kell ölelni valakit.
Nem lehet a bánat magvát elvetve boldogságot aratni.
Nem töltheti be szívünket szeretet és gyűlölet egy időben. Ez a két érzelem nem tűri el egymást. Egyik vagy másik lesz az uralkodó.
A rajzművészet Janus-arcú. A közönség reagálása pedig arra hívja fel figyelmünket (...), hogy a nézőt mindkét arc érdekli, jóllehet nem egyformán. A közönség akkor érzi jól magát, ha érdeklődését jutalmazzák, örömöt okoznak neki, megmozgatják az érzelmeit.
Átkozott minden, ami józan, csak racionális, hideg szívvel végrehajtott. És legalább egy fikarcnyi áldás van mindenben, amit megérintett a szenvedélynek egy szikrája is. Egyedül a szenvedély teszi megbocsáthatóvá a bűnöket.
Jó volna, ha hipnotizálhatnám magam. Magamba szuggerálhatnám azt az érzést, aminek valamikor, kisfiú koromban elképzeltem a szerelmet.
A szeretet mellékterméke mindig gyűlölet.
A tudomány embere (...) nem az a hűvös, higgadt személyiség, mint a regényekben. Az első osztályú teniszező, az operaénekesnő és a nukleáris fizikus közt alig van különbség, mármint ami az érzelmi labilitásukat illeti.
A gyűlölködéssel töltött idő nemcsak pazarlás, hanem elnémítja az emberi szív értékes érzéseit.
Egyetlen komoly pillantása elegendő volt ahhoz, hogy mindazok a gyengéd érzelmek, amelyeket mélyen magamba temettem, ismét elborítsák a szívemet. Küzdöttem, hogy ne vegyek róluk tudomást, keményen el voltam szánva, hogy megőrzöm magamban a haragot és sértődöttséget, s csupán udvariasnak mutatkozom.
Már összeroskadsz, - végre mondd: mit is akarsz hát, te bolond? Ki biztatott e sorsra itt, hogy szívedet rohamra vidd, és kitárt mellel odaállj, hol a veszély szíven talál? Honnan vetted rá a jogot, ki volt, ki felhatalmazott, hogy érte és a neviben egy szót is szóljál? - Senki sem!
Az emberek néhány érzelmet megjátszanak. Én úgy érzem, hogy mindet megjátszom, méghozzá kiválóan (...), és ez nyomja a vállamat. Gondolom...
Facebook
Pinterest