Idézetek az érzelmekről
Azért ne tagadj, azért ne gyűlölj semmit, mert az őszinteség és a szeretet helyrepofozhatja a torzulásokat. Nem a korlátlanság a baj, hanem hogy nem tudjuk megélni: az elme csak szilánkokat, mozaikokat ragad meg az élet egységéből. Ezért lesz a teljességből zavar, a csodás rózsából csak összetört jégvirág
A szív oly okból tesz dolgokat, mi ésszel nem indokolható.
Az érzelmek jönnek-mennek - irányíthatatlanok. Így aztán nincs értelme aggódni miattuk. Végül is az embereket a tetteik alapján ítélik meg.
Ha elbukunk, hát vállalom. Írjuk majd fel az én számlámra, hogy volt egy éjjel, mikor mertelek csókolni. Aztán majd eltitkoljuk, hogy volt egy hajnal, mikor meg sem mertem melletted mozdulni. És arról is majd csak nagyon soká mesélünk, hogy öleltél.
A lelked mélyén érzed, milyen csodálatosak is az érzelmek, viszont az életed során egyáltalán nem ezeket kapod. S noha a költő szerint a szerelem mást ad és mást ígér, valójában ez minden érzelemre igaz
Minél meghittebb a viszonyunk valakivel, annál nehezebb tárgyilagosan meghallgatnunk az álláspontját anélkül, hogy védekezni, visszavágni próbálnánk. (...) Nem az fáj, amit ilyenkor mondunk, hanem az, ahogyan.
A nők nem azért bizonytalanabbak érzelmileg, mert tökéletlenek lennének. Ó, dehogy is. A nők hangulatváltásainak az a titka, hogy túl sokat fognak föl a világból, túl sok érzést élnek meg a környezetükből. Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a sok különféle hatással. S amikor kiborulnak, amikor túl nagy bennük a káosz és az érzelmi hullámzás, elég, ha csak a válladba fúrják a fejüket, elég, ha csak átöleled őket. Te, a férfi, pusztán a jelenléteddel el tudod simítani a feszültséget
Ne keress a tetteidre logikus magyarázatokat, ne keress indokokat. Élj meg mindent, ami előbújik a szívedből, és felejtsd el a szégyenérzetet!
Így vagyok az érzelmekkel. Intenzíven kisugárzom őket. Arra törekszem, hogy másokat ne bántsak meg, de bizonyos helyzetekben, főleg mint magánember, ha nem kapom vissza, amit adok, akkor azonnal döntök. Megy a levesbe. Ha viszonozzák, megyek tovább én is. Így feleslegesen nem veszítek energiát.
Most még fenékig üríthetem a boldogság poharát, egyúttal azt is tudom, hogy nincs öröm üröm nélkül, s egy nap én is megízlelem majd a keserűséget. Csak azt remélem, bátran és emelt fővel viselem majd el, és nem a saját hibámból következik be. (...) Bánatból erőt és vigaszt meríthetünk, míg azokat, amelyeket magunk okozunk, amelyek gonoszságunkból vagy ostobaságunkból fakadtak, a legnehezebb elviselni.
Akinek magasba tör a lelke, az hullhat alá a legkeservesebben, s aki a legnagyobb örömet érzi, azt a leggyötrelmesebb szenvedés sem kerüli el.
Valami szent, lélegzetelállítóan édes, csodálatos érzés élt a szívében, amely csak nőtt, nőtt a magára kényszerített némaság hosszú napjai alatt és emlékekből meg reménységből táplálkozott.
Nem az érzéseink irányítanak minket. Irányíthatjuk és elfojthatjuk őket. Eltaposhatjuk őket, mint a bogarakat.
Minél közelebb állunk valakihez, annál könnyebb megsértenünk, és mi magunk is annál sérülékenyebbek vagyunk.
Voltam mámoros
Mozart-dallam-koromban.
Bach-józan vagyok.
Facebook
Pinterest