Idézetek az érzelmekről
A zenédben az érzéseidet kell kiárusítanod.
Engem egyfolytában idegesít, hogy ma már mindenki fél a nagy szavaktól. Mindent devalválni próbálunk, és azt addig csináljuk, amíg a sok csökkentéstől magunk is csökkent értékűek leszünk. Igenis, várjon a nagy pillanatára, és ne szégyellje, hogy hisz benne.
Lehet-e érzelmeket az értelem segítségével megsemmisíteni?... Erre kereken azt felelem, hogy nem. De megvigasztalhatom, hogy az érzéseket, néha, szerencsés esetekben, meg lehet szelídíteni és el lehet sorvasztani.
Az érzelmek nem a lélekben zajlanak le. Más pályájuk van. De áthaladnak a lelken is, mint az áradás az árterületen.
Van csendje a szorongásnak, a félelemnek, a dühnek, a boldogságnak, az elutasításnak, a fenyegetésnek, a meglepett örömnek, a vágynak... A csend talán a legkifejezőbb válasz, amire (...) az emberek képesek. De érteni kell, hogy mit fejez ki a csend.
A romantika csupán néhány pillanat, a kétségbeesettség sokkal hosszabban kitart az ember mellett.
Én mindennek a közepe, te mindennek a széle, És ha én vagyok az egyetlen, ki érez itt a földön, Akkor ti mind rabok vagytok, és az élet nektek börtön. És ha te voltál az igazi, akkor elmentem melletted, És leejtetted a maszkodat, mielőtt még felvetted.
Egy szenvedély, ha valóban szenvedély, akkor az legyen halálos. Különben hobbi, passzió, játék, pótcselekvés, meg ilyesmi. Az igazi az, amibe belehalhat az ember.
A szánalom nem segített senkin, aki pedig hagyta, hogy magukkal ragadják az érzelmei, az csak közelebb került a szakadék széléhez.
Egyetlen pillanat alatt el lehet jutni a gyermekkorból az érett felnőttkorba - mindössze azt kell felismerned, hogy más emberek érzései éppoly fontosak, mint a sajátjaid.
Minden ragyogó csók és minden bársonyos érintés egy újabb szilánk a szívből, amit vissza soha nem kapsz.
Barátom! Mit cipelsz magaddal éveken, évtizedeken át, megbántásokat, sérelmeket, mindenféle fájó érzelmet, bántó gondolatokat, amelyek már rég szétomlottak a múltban, hatásuk is semmivé vált, sehol nincsenek, csak a te lelkedben élnek tovább. Te táplálod, tőled kapják energiájukat (...), hiszen önmagukban már semmi erejük, jelentőségük nincs.
Mindenki másképp érez, és nehéz kiszámítani az emberek érzelmi reakcióit. Aki erősebben érez, az fogja meggyőzni a többieket.
Furcsa, ahogyan az érzelmi kötelékek szövődnek (...). Egyszer az egyik erősebbnek tűnik az acélnál is, aztán megszakad, és két ember, akik addig a mindenséget jelentették egymás számára, egyszerre elidegenednek egymástól.
Az ésszerűség nem más, mint maga az ész. Az érzés gyakran a lelkiismeret. Az egyik az emberből, a másik fölülről jön. Ezért az érzésben kevesebb a világosság, de több az erő. S mégis, micsoda erő van a szigorú észben.
Facebook
Pinterest