Idézetek az érzelmekről
Mi haszna a nagy örömnek, ha nem oszthatja meg azzal, aki a legkedvesebb neki a világon? Kimondhatatlan fájdalom az egyedül érzett öröm.
A régi bölcsesség: "inkább ezer irigyed legyen, mint hogy egyszer sajnáljanak" - csak félig igaz. Az irigység gyűlöletet szül - ok nélküli gyűlöletet, holott még az "okkal" támadt gyűlöletet is nehéz elviselni. Volt az életemnek egy olyan szakasza, amikor az irigység engem is megkínzott, azóta az "én irigyeim" iránt megbocsátóbb és türelmesebb vagyok.
Szeretni nem lehet gyűlölet nélkül. Apát gyűlölni azonban valami egészen más, valami egészen furcsa.
Én úgy igyekszem megnyugodni: már a szívem se mer dobogni, lélegzetem is visszafojtom, és ami fáj: én ki nem mondom, csitítom magam, hogy ne sírjak, hogy semmi szomorút ne írjak: maradjon meg a néma bánat, ott bent a szívben, önmagának!
S én elhagyni mégse tudlak! Hozzád járok és rád nézek Szótalan és iszonyún, mint Gyilkosára a kísértet...
Miért kelt benne olyan érzést ez a lány, mintha bizonytalan lenne önmagában, tétova és határozatlan, mintha még olyan védőburok sem venné körül, hogy az éjszaka, az üresség belé ne hatoljon? Ó, mennyire gyűlöli! S utána rögtön: a gyöngédség és a teljes odaadás hulláma.
David Herbert Richards Lawrence
Az idő megszűri az ember érzéseit.
Inkább alapozzuk arra a tetteinket, amit legbelül érzünk, amit a szívünk diktál, és ne arra, amit jelnek tekintünk. És az sem árt, ha a fejünkkel is átgondoljuk azt, amit a szívünkben érzünk.
Egy zárt kapcsolatban az emberek általában elfojtják kisebb bosszúságaikat, és negatív érzéseiket megtartják maguknak. A felszínen tehát minden pozitívnak látszik, de valójában a nyugvópont nagyon törékeny, és az érzések hirtelen megváltozásakor az egész felborulhat. Ám az olyan őszinte, nyílt, "valódi" kapcsolatnak, amelyben az emberek képesek arra, hogy megosszák egymással valódi érzéseiket és élményeiket - még a negatívakat is -, sohasem lesz ilyen nyugvópontja. Egy ilyen kapcsolatban az érzelmek állandó mozgásban vannak.
A rokonszenvet, ellenszenvet, sajnálatot, utálatot, megvetést, együttérzést időnként megmagyarázhatatlan okok váltják ki. Mintha valami csalafinta, láthatatlan manó játszana az érzelmekkel.
Furcsa, hogy az élet legdrámaibb pillanataiban valami részletkérdés is bosszantani tudja az embert.
Nincs tisztább a könnyek mosta arcnál. Mennyivel jobb, aki örömében könnyet ejt, mint aki örvend a más könnyén!
Ha az éj titkokkal teljes árnyéka beteríti a földet, midőn a természet elszenderedett és innepel - akkor támadnak fel leghatalmasabban érzései... Oly édes, bájoló érzés - és mégis fájdalmas. Az örömtűl dobog szívem - és mégis könnyel telik szemem.
Ó, hogy szerettem, istenem. És hányszor szólítottam Szelíd szavakkal, kedvesen! De nem szólt, nem szólt egyre sem, s dühömben tűzredobtam.
A fagyba dermedt, árva szikla is Tavaszt érez, ha zápor öntözi Áprilisban, s dől májusban a fény: Didergő testén fű nő, zöld moszat. Ekként a szív: fásult, bár felsajog, Ha nő sír, s mosolyában zsongva éled.
Facebook
Pinterest