Idézetek az emberismeretről
Még nekem is csak sejtéseim vannak arról, kicsoda. Nem beszél a múltjáról. Lehet, hogy el is felejtette. Ez az egyik, amit annyira szeretek benne, mégis ez teszi olyan veszélyessé. Egy múlt nélküli ember olyan, mint akinek nincs árnyéka.
Az emberekben több a csodálnivaló, mint a megvetnivaló.
A tárgyaknak erős hatásuk van az emberekre - nem csak a poratkákat vonzzák, hanem a lelki lenyomatokat is, lelkük van a tárgyaknak.
Rendesen idegenek előtt palástoljuk hibáinkat s személyiségünk jó oldalait fitogtatjuk, míg azokkal, kikhez a szív és vér legerősebb kötelékei fűznek, kíméletlenül éreztetjük változó kedélyhangulatunk minden szeszélyét, hibáink egész súlyát, hanyag magatartásunk kiábrándító hátrányait. Pedig mily édessé, nyájassá válnék a családi kör, ha mindenki ünnepi ruhában mutatná be egyéniségét, ha kölcsönös elnézés, egymás iránti tisztelet, szelídség és finomság uralkodnék a házinép között!
Olyanok az emberek hangulatai, mint napnyugtakor a felhők vagy a gyöngyház szinei - egymásba nőve, mint egy himzés szálai, - bizonytalanabbul az áprilisi napnál s mégis bizonyos ritmussal, mely sohasem marad ki s melyet senkisem láthat előre.
Ha a másik belátja, mennyit gürcöl az ember, az szinte korlátlan erőt képes adni, míg a huzakodás, hogy ki a fáradtabb, és kit is kellene jobban sajnálni, csak oda vezet, hogy az ember még dühösebb és fáradtabb lesz.
Ha valaki meg akarja tudni, milyen kategóriába sorolják az emberek, menjen be egy koktélbárba, amikor zsúfolásig tömve van, és figyelje meg, milyen gyorsan szolgálják ki.
Mindenki csak ígérget. De sosem tartják be a szavukat. A világon mindenki rászed minket, aztán mi is cserben hagyjuk magunkat.
Mi haszna fáradoznunk, hogy egy ember karakterét bemutassuk, szedjük össze azonban a tetteit, cselekedeteit, és előttünk áll a jellem képe.
Nagyon fontos, hogy tudatában legyünk annak, amikor másokról vagy akár önmagunkról előítéletesen gondolkodunk, és hogy megkérdőjelezzük ezeket a sokszor automatikus gondolatokat, enélkül ugyanis nem fogunk tájékozott döntéseket hozni társainkról és magunkról. Áldozatként pedig azt is tudatosítanunk kell, hogy nem kell csöndben tűrnünk, amikor más emberek mindenféle címkékkel ellátott dobozokba zárnak minket.
Természetünknél fogva társas lények vagyunk, igyekszünk csoportokhoz tartozni (...). Ugyanakkor a csoportos létnek vannak árnyoldalai is, olyan nyomás, kényszer, amelyet a csoport fejt ki az egyénre. Fontos ezekkel is tisztában lennünk, hogy jól tudjunk védekezni ellene.
Van egy olyan illúziónk, hogy a döntéseink bentről jönnek, és mi magunk vagyunk felelősek a cselekedeteinkért, pedig ezeket a kultúránk, a családunk, a nemünk, a barátaink és még sok más faktor befolyásolja. A ruhákat, amiket hordunk, a videókat, amiket Youtube-on nézünk, mind a barátaink hatására választjuk. Nem is kellene személyiségtesztet kitöltetnem, már az ismerősi köre alapján meg tudnám állapítani, ki milyen ember.
A szerelemben a megszokás lemezteleníti a jellemeket.
Minden emberi lény közös tévedése, hogy azt hiszi: a hozzá közel állók éppannyi fontosságot tulajdonítanak személyének, mint amennyit ő maga. Holott mások (...) gyorsan elfeledik a velünk történteket, de ha nem is feledték el, az emlék korántsem olyan súlyos jellegű, amilyennek mi képzeljük.
Ahány élet, annyi sors, annyi motiváció és annyi magyarázat. Megszületünk, élni kezdünk, és külső tényezők milliói formálnak bennünket azzá, akik leszünk.
Facebook
Pinterest