Idézetek az emberismeretről
Az emberi lelkek túlságosan különbözőek ahhoz, hogy általános következtetést lehessen levonni. Egyesek a lelkiismeretükkel, mások a létfenntartási ösztönükkel küzdenek.
Nem sima egyenletek vagyunk. Nem a múltunk összege tesz ki minket.
Nem helyes valakit kiforgatni eredeti természetéből. A gonoszt inkább hagyják meg gonosznak, és ne akarják birkává változtatni. Mivel a jóság soha nem volt alaptermészete, nem lesz képes megfelelően élni vele.
Amikor az embert betemetik a nehézségek, és nem lát kiutat, lehet, hogy egy pillanatig sem foglalkozik az elveivel.
Az emberektől kell félned, nem a szörnyektől.
A nagy lélek csak nagy dolgokra törekszik.
Kétféle ember van a világon: a bátor ember, aki állja a sarat, és a gyáva, aki elfut. Elfutni jobb...
A büszkeség álnok bestia: a sárkányok álmát alussza a szívünkben, hogy akkor üsse fel a fejét, amikor a legkevésbé kéne.
Elsősorban emlősök vagyunk, és csak másodsorban emberek, és még ha el is felejtjük azt, hogy emlősök vagyunk, az éhes vadállati ösztöneink akkor is felülírják az emberi mivoltunkat.
Mindannyian a génjeink és a neveltetésünk eredményei vagyunk, amelyek az életünkben történt véletlenszerű eseményekkel karöltve formálnak minket.
Azok az emberek, akiken egy ízben már felülkerekedtünk, jelenlétünkben rendszerint már előre legyőzöttnek érzik magukat. Ha megpróbálnak is szembeszállni, ez semmit nem jelent, hiszen a víz mindig lefelé folyik.
A gyűlölködő embereknek mindig nyomja valami a szívüket.
Az egyéni érdek csak az állati természet folytatódása bennünk; az emberség csak az önzetlenséggel kezdődik az emberben.
Semmi sem jellemzi jobban az embert, mint az, hogy miképpen viselkedik az ostobákkal.
Az ember jelleme akkor mutatkozik meg a legtisztábban, amikor szorult helyzetben kell döntést hoznia.
Facebook
Pinterest