Idézetek az emberismeretről
Az ember néha már csak azért kapaszkodik a hibáiba, mert sok időbe telt elkövetni őket.
Az ember a legnagyobb szerelemben is állandóan kutat, bírál és a jövőt keresi.
Ha jó vagyok, nagyon jó vagyok, de akkor vagyok a legjobb, ha rossz vagyok.
Az emberi elme a legnagyobb erőfeszítések és életkockázatok árán sem tud az egészből egy adott résznél teljesebb egységet megformálni.
A tudatosság az első lépés, hogy törődni tudjunk a fontos dolgokkal.
A sebhelyek olyanok, mint az évek, (...) egyik követi a másikat, és összeadódva tesznek ki egy embert.
Az ember nem egységes, sok szálon fut.
Sokszor ég a tűz, de a láng nem csap föl füst nélkül.
Az embereket azzal is lehet lelkesíteni, ha egyenruhába öltöztetik őket. Akkor harci énekeket énekelnek, és közös tálból esznek. Rátalálnak arra, amit keresnek: az egyetemesség ízére. A kenyér azonban, amely így osztályrészül jut nekik, megöli őket.
"Az értelem az ember azon tulajdonsága, mely tevékenységét megkülönbözteti az állatok tevékenységétől." Tudja, ez olyasfajta próbálkozás, amely úgy különbözteti meg a házigazdát a kutyájától, hogy az mindent ért ugyan, csak épp megszólalni nem tud. Mellesleg, ebből a lapos meghatározásból sokkal szellemesebbek is következnek. S ezek azokra a keserű megfigyelésre támaszkodnak, melyek az ember már említett tevékenységére vonatkoznak. Például: az értelem nem más, mint az embernek az a képessége, hogy célszerűtlen és természetellenes tetteket hajtson végre.
Arkagyij és Borisz Sztrugackij
Ha szeretünk valakit, és tudjuk, hogy vannak hibái, azokat megpróbáljuk eltitkolni mások előtt, nehogy hülyének tartsanak minket, amiért ennek ellenére vele vagyunk. Elég, ha az ember magáról tudja, hogy hülye, nem kell a folyamatos megerősítés a külvilágtól.
Sose közeledj úgy senkihez, hogy az gondold, több benne a rossz, mint a jó. Gondold, hogy több a jó, és akkor úgy is lesz. Az emberek azt adják, amit várnak tőlük...
Aki nem tud mosolyt hazudni, azt az emberek unalmasnak ítélik; aki nem tud minden léhaságon szívből örülni, azt az emberek büszkének, különösnek tartják.
Aki rejtélyes, az titkolózik.
Élnek közöttünk emberek, akik bámulatos érzékkel teszik fel, anélkül, hogy szándékukban állna, a legfeszélyezőbb, a legkínosabb kérdéseket - ez is egy adottság, olyan, mintha valaki folyton nekimenne az ajtónak.