El Kazovszkij
1948. július 13. — 2008. július 21. orosz származású Kossuth-díjas magyar festőművész
A kép nem belőlem áll, hanem abból a párbeszédből, amit az univerzummal folytatok, meg az anyaggal, miközben létrehozom. Tehát ha elég jó az a parabola, az a vevőberendezés, akkor elég sok hullámot be tud gyűjteni a mindenségből. Ez egy prizma.
A művészet az egész világot folyamatosan fölfedezi és értelmezi, ugyanúgy mint filozófia, a vallás vagy a tudomány. Csak más a fókusztávolság.
Az ébredés mindig új élet, és nagyon rövid ez az élet.
Az ember nem egységes, sok szálon fut.
A mű soha nem az adott festőnek vagy szobrásznak a lenyomata, nem is magában az emberben jön létre, hanem az ember és az univerzum között, illetve az ember és a műve között. Mint egy prizma.
Sajnos nem vagyok hívő! (...) A vallás nagyon szép dolog, de kultúrafüggő emberi létesítmény.
Amikor a kép működni kezd a nézőben, ugyanolyan folyamat kezdődik el, mint a festőben munka közben, ugyanolyan beláthatatlan, ugyanolyan irracionális.
Amikor úgy érzem, nem történik semmi, nem történik az élet: az a halál. Egyszerűen az életből kevesebb lesz, és akkor nyilván több lesz valami másból.
Facebook
Pinterest