Idézetek az emberismeretről
Az Emberiség elment a Holdra, felhasította az atomot, évtizedekkel meghosszabbította az emberi életet, szimfóniákat, remekművű könyveket írt, képeket és szobrokat alkotott, és közben olyan dedóba illő hülye gyerek maradt, mint volt öt- vagy tízmillió év előtt.
Az emberi fajta, mióta történelemnek nevezett életidejét valamennyire ismerni lehet, mindig, minden vallási és szekuláris civilizációban bestiális és aljas volt. De a korszerű közlési eszközök, a média jóvoltából most azonmód tudunk erről az aljasságról és bestialitásról, ami minden pillanatban történik valahol a világban.
Nem hiszek abban, hogy egy valóban érdekes személyiségű ember népszerű lehet tiniként. Vagy valaha is. A népszerűség az unalmasok kiváltsága.
Az emberek néha azt hiszik, ismernek téged. Tudnak rólad pár tényt, és úgy raknak össze ezekből, ahogy szerintük értelme van. És ha nem ismered magad elég jól, a végén még el is hiszed, hogy igazuk van. De az az igazság, hogy ez nem te vagy. Egyáltalán nem.
Az emberek olyanok, amilyenek, és megtehetünk mindent, de nem tudjuk őket olyanná formálni, amilyenné mi akarjuk.
Van egy trükkje az emberi létnek. Csak magadra kell gondolnod.
A lovagok csak akkor lovagiasak, ha közönségük van hozzá.
Az emberek egyszerre kíváncsiak és óvatosak, amikor megismerkednek egy idegennel.
Az őszinteség a bátrak erénye, és mint ilyen, kevesek kiváltsága.
Rá lehet venni a népet, hogy kövesse a helyes utat, de azt már nem lehet elérni, hogy meg is értse azt.
Ha tudni akarod, hogy mi történik egy ember fejében, elég, ha megnézed, mi történik vele az életben.
Lehetséges, hogy mindannyiunkban rejtőzik egy kis szörnyeteg.
Bárki, aki okos, az megingatható érvekkel.
Hiába adod a legnagyobb értéket annak, aki nem tud bánni vele. Aki gyertyafényhez szokott, nem bírja a reflektorok fényét.
Az embernek éppúgy szüksége van hideg fejre és józanságra, mint kreatív időszakokra.