Idézetek az emberismeretről
A huszadik század (...) nem jobb, mint a tizenharmadik, még csak nem is műveltebb. Az emberek ugyanolyanok maradtak: hazugok, önzők és kegyetlenek.
Ha az embert lenézik, azt maga is elhiszi. (...) A rosszat mindig könnyebb elhinni.
A legjobb szokás, ha az embernek semmiféle szokása sincs.
Kedves meg kedvesség, semmitmondó fogalmak ezek, semmit sem közölnek arról, hogy mire képes az ember. Jó volna nem túlzottan bízni a kedves emberekben.
Az ember mindig csak azt látja meg, amit igazából látni akar.
Az erkölcsös ember csupán annyiban kelt rokonszenvet és szeretetet, amennyiben vágyakozást észlelnek rajta; ez egyszerre fejez ki birtoklást és kívánságot, gyöngéd szív birtoklását és azt a kívánságot, hogy hasonlóra leljünk valaki másban; amazzal vonzunk, emezzel átadjuk magunkat.
Az emberek hajlamosak arra, hogy mindig napfényesnek higgyék a világot, és nem számolnak az éjszakával. Nappal hetvenkednek, éjszaka viszont megrémülnek még a saját árnyékuktól is.
Az emberek ugyan Jézushoz imádkoznak, de olvasni az Ördögről szeretnek.
Mindannyian az előítéleteink rabjai vagyunk, de legtöbbünk meg van győződve róla, hogy ő kizárólag a bizonyítékoknak hisz, és ezek alapján alakítja ki véleményét. Pedig ez koránt sincs így.
A tisztelet egy olyan adó, amelyet semmiképpen meg nem vonhatunk, meg nem tagadhatunk a virtustól és az erkölcsi érdemtől - akár akarjuk, akár nem akarjuk.
Az az ember, aki nem ért ahhoz, hogy mások előtt illedelmesen, bizonyos kecsességgel, vagy mint a francia mondja, bizonyos douceurrel megjelenjék, ki nem mutatkozik be arról az előnyös oldaláról, mely az őt megfigyelők szemének jól esik és akinek minden mozdulatában, arckifejezésében, beszédében és minden tettében nem nyilvánul meg a kellem, s báj, az összhangzat; az ilyen ember, bár a legszellemesebb, a legtudósabb, a legjámborabb, minden kiváló tulajdonsága dacára sem fogja megnyerni a finomabb világnak tetszését. Az ilyennek meg fogják bámulni erényeit, hősiességét, nagy tudását, vagy egyéb kiválóságait, de társaságát nem fogják keresni, sőt, mondjuk ki nyíltan, az ily modortalan, szögletes ember határozottan nevetséges és szánandó alak lesz mindenütt és mindenkor. Mert az ember lelkének értéke, szépsége csak úgy hat, ha az az érték, az a szépség külsőképen is érvényesül.
A követek szívesen hiszik, hogy eredményesnek bizonyult küldetésüket maguk kezdeményezték.
Az ember gondolkodó egység, hat a többi emberre, és átalakítja a világot. De ha ez az egység hirtelen felbomlik, szétesik, mit jelent akkor a világ, és mit az emberek?
Az intellektus nehéz bilincsei könnyen lehullnak a ma emberéről.
Az apróhirdetéseket át szoktam futni, mert az, hogy ki mit ad el, vagy mit szeretne venni, többet elárul egy kerület életéről, mint a manipulált, optimizmustól duzzadó beszámolók a felújított játszóterekről és szépülő parkokról.