Idézetek az emberismeretről
Az elmebaj egyik első tünete, ha az ember kezdi azt érezni, hogy egyre pszichotikusabb. Ez is egy kínai ujjbilincs. Ha az ember rágondol, bekerül.
A gyerekkor és a felnőttkor közötti különbség nem más, mint a képzelőerő és a beletörődés közötti különbség. Az egyiket a másikra cserélted, és már el is tévedtél.
Ami legjobban megigéz minket, az a legnagyobb ostobaságok elkövetésére ösztönöz.
A butaság, a képmutatás nem tüntethető el, hanem a létezés, a történelem, a politika permanens, folyton visszatérő eleme, s mire az ember befelé menekülne, akkora már odabenn is csak űr van.
Napjaink nagy hazugsága (...) az ellentmondások nélküli ember.
A (...) világ (...) az önérdek tengelye körül forog.
A test hatalmát még az elme sem ismeri.
Amíg egy farkas is életben van, a birkák nincsenek biztonságban.
Sokan könnyebben megbékélnek a biztos, kiszámítható rosszal, mint bármi bizonytalannal: semmitől sem tartanak annyira, mint a kiszámíthatatlan jövőtől.
A körülmények igen keveset számítanak, minden a jellem; hiába szakít az ember a tárgyakkal s a külvilággal, önmagával nem tud szakítani.
Semmi sem változtatja meg az embert annyira, mint az életösztön. Hiszen ha működik, az erkölcsi értékek háttérbe szorulnak. Elnyomni vagy megszabadulni tőle szinte lehetetlen. Az emberi természet része - mindössze egy védekező mechanizmus -, akár az immunrendszer, a köhögés, a könnyek... ilyen egyszerűnek tűnik, de valamiért ennek az érzésnek a ritka "rohamai" az esetek többségében éles ellentétben állnak a bátorságról, lélekerőről, erkölcsről és hasonló efemer dolgokról való elképzeléseinkkel.
A természetnek pár évtizedre volt szüksége ahhoz, hogy visszaszerezze az ember által valaha kisajátított területeket. Az embernek néhány óra kellett, hogy lerombolja, elpusztítsa évezredek minden vívmányát, eredményét. Egy röpke pillanat alatt eltörölt mindent, mert az emberi lélek legveszedelmesebb hibájának, a kapzsiságnak a hatalma alá került. A több évszázados történelem során a kapzsiság miatt városok égtek el, civilizációk semmisültek meg. De az embert ez soha nem tartotta vissza. Módszeresen táplálta, növelte, dédelgette legfőbb bűnét, nem akarta beismerni a vétkét... nem tudott osztozni... de megtanult irigykedni...
Sokan azt hiszik, hogy a vicces emberek életének minden pillanata kabaré. Valójában egy része tragédia.
Mindig mindenki úgyis a saját feje után megy. Az ember csak a saját tetteit irányíthatja.
Két pasi - meg egy kicsi c. film
Az embereket a győzelem jobban érdekli, mint az állhatatosság.
Facebook
Pinterest