Idézetek az emberismeretről
Ha a lelkek ábráit ugy megértenők, mint a mértani ábrákat, a korlátolt szellemre nem néznénk ellenségesebb szemmel, mint a mathematikus az olyan szögre, amely öt vagy hat foknyi szögnyilás külömbsége miatt nincs felruházva a derékszög tulajdonságaival.
Azt hittem, az öregasszonyok feje teli van mindenféle hiszemekkel és babonás félelmekkel, minden kőben elátkozott boszorkányt látnak, és minden kóbor macskában az ördög megbúvó szellemét! Erre most, hogy már magam is megöregedtem, mit látok? Nem mást, mint hogy a fiatalok azok, akik tele vannak hiedelmekkel.
Mindegyikünk küzd azzal a problémával, hogy két agyféltekéje működését megfelelően összehangolja. Ám amikor ennek következtében egy agyrész funkciói részben kikapcsolódnak, az akár a nagyfokú kreativitás alapja is lehet.
Sokszor panaszkodunk a hétköznapokban, hogy ez a baj, meg az a baj, de az ember valójában mindenhez tud alkalmazkodni. Ahhoz is, ha egy hétig mínusz negyven, vagy plusz negyven fok van. Hihetetlen adottságunk, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni, és továbblépni a legsúlyosabb traumák után is.
Szomorúnak kell lenni, hogy megérthessük a mások vígságát és az éjszakába kell elbújnunk, hogy fényesebbnek lássuk a világot...
Az ember elsősorban ember, minden más csak azok után.
Van valami, amit az emberiség sohasem tud elpusztítani, bármilyen eszelősen hajtja is a pusztításvágy, ez pedig önnön idealizmusa, lényének meghatározó tartozéka.
Bajban lehet legjobban megismerni valakinek a természetét. Az emberek csak akkor mutatják ki valódi lényüket.
Sok mindenre rá lehet mondani, hogy nem jön ki belőle semmi, kivéve a könyökünket. Ez a legmegbízhatóbb testrészünk, a könyökünkön mindig kijön valami.
Ha az ember nagyon lassú, és csak bámul, azt hiszik róla, hogy nem fogja föl a dolgokat... és az ember olykor alattomban kineveti az egész világot!
Olyan nincs, hogy értékes dolgot ingyen adjanak.
A könnyű kiengesztelődés a bűnös szívet még jobban megkeményíti.
Van egy pont, amikor az ember kiborul, és szétcsap maga körül. Sokan ennek peremén élik le az életüket, zömük a börtönben végzi. Sokan, főleg nők, az évek során előbb-utóbb lekopnak eddig a pontig, aztán egy nap helló: elszakad a cérna.
Amit az ember nem ért, attól fél.
A lefogyás legnagyobb akadálya maga a fogyókúra. Magában a szóban benne van, miért van kudarcra ítélve a próbálkozás: az emberek kúraszerűen akarják egy olyan problémára alkalmazni, amit gyökerestől kellene megváltoztatni.