Idézetek az emberismeretről
Az embernek néha muszáj őrültségeket művelnie. Csak hogy elevennek érezze magát.
Az ember nem érezheti rosszul magát minden egyes másodpercben (...). A nevetéstől a rossz dolgok nem lesznek rosszabbak, ahogyan a sírástól sem lesznek jobbak. Ez nem azt jelenti, hogy az embert nem érdekli a veszteség. Csak azt, hogy ember.
Az emberek olyan veszteseket akarnak látni, akik végül győztesek lesznek. Vagy egy győztest, akiből vesztes lesz. De egy vesztest, aki vesztes marad? Az túlságosan önmagukra emlékezteti őket. Önmaguk pedig nem érdekli őket.
Ha jól választja meg az ember, akkor a legegyszerűbb álcázás is csodákra képes.
A kérdések ugyanannyit fölfedhetnek, mint a feleletek.
Egy háború sokkal nehezebben törhet ki, ha az emberek megértik egymást.
Nincs szükségem könyvekre, hogy tudjam, az emberek ostobák. Magamtól is rájöttem.
Minden férfi ugyanúgy van felépítve. Amúgy a nők - úgyszintén.
Lenyűgöz, ha valaki arra szánja az idejét, hogy megfogalmazzon valamit, ami megfogalmazhatatlan, kimondhatatlan. Ezzel lehetőséget kapok valaminek a megismerésére, mint régen az iskolában egy jobb órán. Beleláthatok egy világba, amit nem ismertem azelőtt. Nagyon hálás vagyok, ha ilyennel találkozom, vagy ha egy színésznél látok ilyen önfeláldozó munkát: ha valaki magát ajánlja fel a megismerésre.
Amikor valaki egy sikeres fogyókúrán van túl, mindenki kérdezi tőle, mitől fogyott le ennyire. Mikor elmondod a nagyon egyszerű megoldást, az nekik nem elég, ők valami csodálatos dolgot várnak még. Rendkívül naivak tudnak ám lenni az emberek, azt sokkal könnyebben elhiszik, hogy valami bogyótól fogytál le, mint hogy elhagytad a kenyeret meg a cukrot. Hamarabb elhiszik, hogy beveszel egy zöld kapszulát és lerohad rólad negyven kiló. Ez azért van így, mert mindennek a könnyebbik végét akarjuk megfogni.
Sose küldj egy nyulat rókavadászatra.
Páncélba zárt szellem (2017) c. film
A kétségbeesés veszedelmessé teheti az embert, de egyúttal ostobává is.
Az igazi tisztelet nem a szívből, hanem apró szabályokból és az alázatosságból fakad.
Ha valaki elégedett az életével, akkor nem próbál vélt vagy valódi sérelmeiért más csoportokat okolni, belső feszültségeit, konfliktusait másokra kivetíteni, bűnbakot képezni. Csakhogy olyan ember biztosan nem létezik, akinek nincs semmi baja, és olyan se nagyon, aki a bajaiért olykor ne próbálna meg másokat okolni.
Egy író sem tud ellenállni a jó sztorinak. Ahogy a politikus az olyan ígéreteknek, amiket nem tarthat meg.