Idézetek az emberismeretről
Kérdezz meg bármely kócos iskolásfiút, hogy hány érzékünk van, és valószínűleg azt mondja majd, hogy öt. Öt? Hülyéskedsz velem? Mi van az egyensúlyérzékemmel, a jogosultság, tiszta játék érzékkel? A gond az, hogy az öt a legtöbb, amit a kis agyunk kezelni tud. De néha olyan sok érzék kavarog bennünk, olyan sokféleképpen érzünk egy dolog miatt, hogy eldurran az agyunk. És ez hová vezet? Érzéketlen erőszakhoz. Igen, érzéketlen erőszakhoz... minden színben és formában.
Az emberek nagy része nem hagyható magára önmagával, mert azonnal bajt csinál.
Mindenkiben megvan az adás képessége, csak van, aki a csalódásai, negatív tapasztalatai miatt nem ad már. Ha én sem kapok, másnak sem adok! - gondolják.
Az ember nem arról ismerszik meg, hogy hogyan viselkedik, ha jól mennek a dolgok, hanem arról, hogyan reagál a bajban.
Nem lehet megjósolni, hogy bizonyos helyzetekben ki hogy viselkedik.
Van valami sajátos abban, ha valaki naiv. Érdekes dolgok sülnek ki abból, ha nem ismerjük a szabályokat, nem tudjuk, mit tehetünk meg és mit nem.
Az ember akkor aranyos, amikor a személyisége átragyog a külsején.
Azért tiszteljünk másokat, amik, ne a szerepért, amit játszanak!
Bárki, akinek van tetoválása, tudja, hogy amint megvan az első, és sétálsz ki az ajtón, már a következőt tervezed.
Az embernek elég csak egy oldalát megérinteni, hogy meglegyen a közelség illúziója.
Amikor az ember leír valamit, a teljes figyelmével arra koncentrál. Szinte lehetetlen bármit is leírni, miközben valami másra gondolunk. A papírra vetés aktusa segít megfelelő irányban tartani a gondolatokat és a szándékokat.
Nem okos dolog egy embert bekategorizálni, mindennek megvan a helye és az ideje, ez is én vagyok, az is én vagyok.
A nagy lélek nem törődik az őt ért sérelmekkel.
Bámulatos, mennyire készek az emberek elfogadni egy olyan életet, amely a halálnál is rosszabb.
Sose ismerheted meg teljesen a személyt, aki mellett alszol. Jogod van hozzá, hogy titkaid legyenek, bár ez olykor igen nehéz, amikor az embernek partnere van.