Idézetek az emberismeretről
Húzhatsz szmokingot a kecskére, de kecske marad.
Két pasi - meg egy kicsi c. film
Ez a felnőtté válás egyik nagy leckéje: megtanulni, hogy az emberek egyaránt képesek jóra és rosszra.
Elképesztő, hogy mennyi mindent meg lehet tudni bárkiről már az első néhány pillantással.
Sokkal kényelmesebb (...) látványosan megsértődni, mint kiállni egy vélemény, bármilyen vélemény mellett. A mártír szerepét mindig könnyebb eljátszani, mint a harcosét.
Az első benyomás (...) - bár sokszor nagyon megtévesztő - annyira mély, hogy borzasztóan nehéz fölülími.
Mondd meg nekem, leginkább mitől érzi fontosnak magát valaki, és levezetem belőle az egész életfilozófiáját.
Az ember legnagyobb vágya az, hogy értelmet és célt találjon az élete számára.
Az emberek azt hiszik, különleges módon érzékelik a világot, mégis, a saját életünk olyan szabályos és olyan zárt, mint a gépeké.
Az emberek úgy vannak teremtve, hogy érdekli őket a rendkívüli, de félnek is tőle s bár szeretik csodálni, a maguk mindennapi életéből minél messzibb akarják távolítani.
Azt hiszem, hogy mindenki, akinek életében rendkívüli események nem fordultak elő, tévesen ítéli meg az ilyen élményeken átment emberek lelki állapotát. Bizonyára úgy gondolja, hogy a megpróbált lelkek állandóan telítve maradnak felejthetetlen emlékeikkel s többé nem is tudnak közönséges emberek módjára örülni és munkálkodni. Ez a gondolkozás az oka annak, hogy a történelem nagy alakjait is csak ünnepi pózban tudják elképzelni az emberek s rendszerint fölháborodnak és "ideálrombolásról" jajgatnak, ha hőseiket mindennapi életükben próbálja meg valaki ábrázolni, vagy jellemezni. Valószínűleg azt hiszik, hogy a királyok koronával a fejükön aludtak s ebéd közben is fejedelmi jogar volt a kezükben.
Az ember nem olyan, mint a folyó, mely sohasem tér vissza többé a völgybe, a honnan forrása ered. Olyan, mint a feldobott kő: a maga sulyánál, ösztöneinél, vágyainál, szive sulyánál fogva, oda visszahull, a honnan feldobták.
A világ borzasztó (...). Van, akit lenyel és elnyel, s van, aki fölébe tud kerekedni, és másokat is magával húz. De nem sok ilyen ember akad.
Az emberek bonyolult dolgokat csinálnak, mivel ők maguk is bonyolultak.
A tragédiáink, a tapasztalataink, a benyelt pofonjaink határozzák meg a személyiségünket.
Vagy a memóriád szelektív, vagy az életed értelmetlen, ha nem ismered a megbánást.