Idézetek az emberismeretről
Sokszor csal a külső ruha, szép ábrázat, A benne lakót nézd, ifju, ne a házat. Azt vizsgáld: kinek mit nyom belső érdeme, Ne azt, kit millyennek lát testednek szeme.
Senki sem viselhet sokáig álarcot.
Aki elém áll, és szavaival akarja megragadni, logikus előadásban próbálja kifejezni az embert, az én szememben ahhoz a gyermekhez hasonló, aki az Atlas lábához telepedve vedrével, lapátjával akarja elhordani a hegyet. Az ember az, ami, nem pedig az, amit a szavak fejeznek ki.
Ha mocskos vagy, jelentéktelen és általános utálat övez, a patkányok lesznek a tökéletes példaképeid.
Az emberek képesek elhinni, hogy ha forradalmárnak öltöznek, már nem kell forradalmárként viselkedniük.
Sokan azért nem kezdeményeznek, mert nem kapnak rá utasítást.
Az éhes népek eszmékért, a jóllakottak gazdagságuk fokozásáért mozgósíthatók.
Az ember valódi lénye akkor mutatkozik meg, amikor ösztönösen cselekszik.
Minél kevesebb jól képzett, tehetséges ember van egy országban, annál kevésbé becsülik meg őket.
Nem hiszem, hogy az embernek (...) állandó, rögzíthető személyisége lenne. A sokféleség, a változás az élet természetes része - vagyis maga az élet ilyen.
Egy embert, vagy azt, ami történt vele, vagy azt, ami elromlott benne, vagy azt, ami gonosszá tette, le lehet írni szavakkal, de vannak dolgok, amiknek a leírására a szavak már nem alkalmasak.
Kétféle ember van. Az egyiknek árt, ha jobban megismeri az ember. Nagyszerű első benyomás után jön a kiábrándulás. A másiknak viszont használ.
Kétféle fontos ember van. Az egyik magát tartja fontosnak, a másikat mások tartják annak.
Az ember arra vágyik, hogy szeressék, annak hiányában arra, hogy csodálják, annak hiányában arra, hogy féljék, annak hiányában arra, hogy gyűlöljék és megvessék. Mindannyian valamilyen érzést akarunk kiváltani másokban. Az ürességtől a lélek megborzong, bármi áron kapcsolatot kíván teremteni.
Ahogy az ember az ő szívében gondolkodik, olyan ő.