Idézetek az emberismeretről
A színlelt tulajdonságok hamar visszavedlenek eredeti mivoltukba, a valódiakat viszont, melyek - hogy úgy mondjam - szilárd talajból sarjadnak, az idő még csak növeli és kivirágoztatja.
A világban hemzsegnek az olyanok, akik megpróbálnak sznobok lenni, de valamiképpen nem ütik meg a mértéket. Az igazi, leplezetlen sznob megérdemel minden tiszteletet.
Én nem vagyok az a típus, aki odafigyel arra, amit az emberek mondanak. Én inkább azt nézem, hogyan mondják. Az ember sok mindent megtudhat valakiről, ha rászán egy kis időt, hogy figyelje az illető mozgását, a szeme villanását, a felerősödő, majd lehalkuló hangját.
Ahogy öregszem, (...) egyre inkább azt tapasztalom, hogy az embereket sokkal jobban érdekli a mások dolga, amihez valóban semmi közük, mint a sajátjuk, amihez még lenne.
A jó hírről mindig megkérdezzük, hogy igaz-e, mert olyan nehéz elhinni. De ha rossz hírt kapunk, ritkán kérdezünk, mert azt könnyű elhinni.
Szerintem a világon semmi sincs, ami olyan érdekes... olyan kiszámíthatatlan volna, mint az emberi lény! (...) Mikor az ember már azt hiszi, hogy gyönyörűen felmérte őket... elkövetnek valami merőben váratlan dolgot.
A heves vérmérséklet önmaga biztonsági szelepe. Aki ugat, az nem harap.
Ha valaki megszereti, ha valaki megosztja vele a gyönyört, azért mindig hálás az emberi állat.
A híres emberek hibái gyakran nagyobbak az erényeiknél, hogy a tehetség éppoly különleges adottság, mint a jó szem és a jó gyomor, csak a dolgozószobában hasznosítható, minden egyébtől független adottság, semmi köze a kellemes egyéni tulajdonságoknak ahhoz a vonzó együtteséhez, amely meleg emberi kapcsolatokat teremt.
- Hogyan szeretheti valaki a művészeket, ha a művészetet nem szereti? (...) - Hát úgy, hogy a művészek többnyire szórakoztatóbbak, mint a gavallérok. - Az igaz, de a hibáik is elviselhetetlenebbek.
Lehetséges, hogy ki lehet emelni valakit a saját életéből, majd lepottyantani őt egy idegen hely közepére, és az illető teljesen másmilyennek fog tűnni. De még ha így is alakul, az adott személy valójában nem változik meg, csak más a környezete, mások a körülmények és a szereplők.
Csak mert egy házat átfestenek, attól még a benne lévő bútorok nem változnak meg. Az emberekkel is biztosan ugyanez a helyzet. A felszín alatt, a lelke mélyén az ember mindig ugyanolyan.
Soha ne szoríts sarokba olyat, akiről tudod, hogy aljasabb nálad.
Hiába képzeli az ember, hogy neki végtelen a tűrőképessége, az igazság az, hogy senki (...) sem képes olyan mélyre temetni a dühét, hogy egyszer ki ne törjön.
Néha csak azért tűnik valaki határozottnak, mert nincs más választása.
Nem volt tökéletes, semmi ilyesmi. Nem volt a tündérmesék szőke hercege, vagy mit tudom én. Időnként igyekezett olyan lenni, de akkor szerettem a legjobban, ha nem erőltette.
Facebook
Pinterest