Idézetek az emberismeretről
Amint megy előre az élet, megizmosodnak, megerősödnek a tulajdonságok, a jók és a rosszak egyaránt.
Minden történetnek két oldala van, ahogy minden embernek két arca. Az egyiket mutatja a világnak, a másikat elrejti legbelül. Ezt a kettősséget a fény és a sötétség egyensúlya uralja. Mindnyájunkban ott rejtőzik a jó és a gonosz. Azoké a valódi hatalom, akik képesek elmosni az erkölcsi vonalat a kettő között.
Ha valaki előtt fel kell tárnom a legbensőmet, mindig az iszonyathoz hasonló érzés fog el; nem azért, mert a bensőm fél a csupaszságtól, hanem mert az illetőnek nem tudok mindent megmutatni, nem tudom, és ezért tartanom kell attól, hogy a foszlányokból rosszul ért meg.
Jóllehet az online interakciók során kialakul egy kép az emberekről, ám személyesen is találkoznunk kell, hogy megtudjuk, kik is ők valójában.
Egy ember valós értékét nem az mutatja meg, hogy mit mond, miben hisz, hanem az, hogy mit tesz a meggyőződése védelmében.
Semmi sem motiválja jobban az embereket a kézmosásra, mint ha jelenlétükben valaki más is kezet mos.
Az évtizedek során kialakul az emberről egy kép, pedig mindenki változik. De ezt a képet már nehéz letépni, otthagyni. Én már rég otthagytam ugyan, de megmaradt rólam a régi, én pedig hagyom, mert mit lehet tenni ellene?
A tömeg arra figyel, aki nagyobb lármát csap.
Hűség és bátorság csak olyan emberek körében tanyázik, akik tiszta lelkiismerettel vannak egymás iránt: akiknek mosolyába nincsen kés göngyölve, szavaik pedig nem arra valók, hogy a szándékaikat eltitkolják velük.
Az ember az agyával pontosan tudja, hogy valami jó vagy nem jó, és aztán mégis teljesen mindegy, mit tud. Van, létezik, mozog, levegőt vesz, és cselekszik úgy, ahogy jön...
Az emberi elme a legmélyén és a legőszintébben a szépségre válaszol.
Háromfajta ember van: a kívülről irányított, a fölülről irányított ember és a belülről irányított ember.
Az emberi természethez hozzátartozik, hogy amit akar, azt a lehető leggyorsabban akarja. Amitől fél, attól meg azonnal meg akar szabadulni.
Az utazás egyik előnye, hogy egy idő múltán felismerjük: akárhová menjünk is, az emberek olyan nagyon nem különböznek egymástól.
A régi szokások nagyon makacsak, és ha az ember egyszer annak szentelte magát, hogy teljesítse mások kívánságait, az inger mindig megmarad.