Idézetek az emberismeretről
Megváltozhat egy ember? Kibújhat-e a bőréből? Vagy személyisége és sorsa menthetetlenül kijelölt számára egy utat? Vagy épp ellenkezőleg? Életünk folytonos tanulás és újrakezdés, mikor is szabad akarattal választhatunk jó és rossz között? De ad-e mindig az élet új esélyt, s csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e élnünk vele? S ha van bűn, és ha van bűnhődés, jár-e mindenkinek a bűnök bocsánata is?
A nyugodt ember sokszor százszor veszélyesebb, mint az izgága.
Bizony, szörnyűt bukik, Aki úgy elbizakodik!
A megérzés egy kis hang, amely megsúgja, hogy ki barát és ki ellenség. Kit tarts kartávolságra, és kit magadhoz közel. De túl gyakran zavar meg a félelem, a kétség és makacs reményeink, amiért is nem hallgatunk a megérzéseinkre.
Hallgass az ösztöneidre! A megérzéseink mindig tudják, mire van szükségünk.
Az igazi szolga a nagy dolgokban szolgai. A kar tán lusta, de a lélek frissen hajlik.
Mi az ember, Ha drága idején vett fő java Alvás, evés csak? Nem több, mint barom.
Nem nehéz dolog művelt embernek látszani, annyi az egész mesterség, hogy ne fogasd rajta magadat valami tudatlanságon. Az ember manőverezik, elsikkasztja a nehézségeket, megkerüli az akadályokat, s egy lexikon segítségével lefőz mindenkit. Minden ember olyan buta, mint a liba, és olyan tudatlan, mint a szamár.
Az emberi természet már csak olyan, hogy ha tüzet lát, tüstént odarohan: vagy segíteni, vagy gyönyörködni benne.
Senkit sem lehet a külseje alapján megítélni. De ha jobban megismerünk egy másik embert, kölcsönösen közelebb kerülhetünk egymáshoz.
Mindnyájunknak van olyan folt a múltjában, amit megváltoztatna.
A hűség tulajdonság, a hála tanítható.
A léleknek mély bugyrai vannak, és csak bizonyos szituációban lehet belenézni.
Ötvenéves korára a művével készül el az ember, vagy az életével.
Harcban lehet valakit jól megismerni. Ha földühítjük, akkor az igazi arcát mutatja.