Idézetek az emberismeretről
Egy személyiség kiszámíthatósága (...) megszűnik létezni abban a pillanatban, amikor az a személy egy előre ki nem számítható élethelyzetbe kerül. Akkor eltűnik a biztonság, bekövetkezik a lelki megingás, a személyiség megrendül, mintha csak a külső váz létezne belőle.
Az ember önző, s az a kiindulási alapja, hogy bármi, amit tesz, gondol és mond, az jó. Szerintem ezt mindenki így érzi, csak talán nem vallja be.
A világ ugyanannyira utál, amennyire te is utálod magad.
A hidegben az ember meggondolatlanabb. Gyorsabban jár a szája, mint a keze, a gondolatairól ne is beszéljünk. Azok végképpen összekuszálódnak. Mire kimond egy mondatot, már meg is bánja. Kapkod, hogy a mozgás egy kicsit felmelegítse.
Nem hiszem, hogy az emberek igazán ismerik önmagukat. Ha új helyzetbe kerülünk, nem tudjuk, hogy mit vált ki belőlünk.
Tetteidnek lényedből kell fakadniuk. Ne a cselekedeteidet próbáld módosítani vagy kijavítani - lényedben kell átalakulnod. A valódi érték nem azon múlik, hogy mit teszel, hanem azon, hogy ki vagy.
Mindegy, milyen okos valaki, az emberek úgyis azt látják, amit látni akarnak. Ennyi.
Az ember, amikor kicsi, mindig utol akarja érni a nagyobbat.
Minden ember más és más. De azért van kétféle alaptípus. Az egyiknek mindig szüksége van valakire, a másik meg azt szereti, ha őrá van szüksége valakinek. Ha két ilyen különböző ember találkozik egymással, akkor abból örök szerelem, örök házasság jöhet létre. (...) A nagy baj akkor van, ha két olyan jön össze, akinek mindig szüksége van valakire. Ezekből lesznek azok a csúnya válások.
Valaki nem attól úriember, hogy nyakkendőt köt vagy hátratett kézzel sétál az utcán, vagy megfontoltan beszél, vagy merev a tartása. Szóval, úriember lehet pontosan ennek az ellenkezője is. (...) Mindenképpen kell, hogy az embernek emberi tartása legyen, de a külsőségek, azok biztos, hogy nem sokat jelentenek.
Az emberek olyanok, mint a légyfogó papír, és mindenkin van ragasztó, kin erősebb, kin gyengébb, de vonzzuk magunkhoz az eseményeket, ha tetszik, ha nem, és az események ránk nyomják bélyegüket.
Az emberek cselekedetei és gondolatai nem állnak összhangban egymással, s tetteik legfőbb indítéka a mások utánzása.
Egy óra alatt minden kiderül. Egy órán keresztül senki nem tud alakoskodni. Valahol - legalább egy pillanatra - elárulja magát. S esetleg minden korábbi kijelentését, cselekedetét ezzel az egy pillanattal érvényteleníti, vagy ellenkezőleg - megerősíti.
A legveszélyesebb fegyver, amit ellenünk fordíthatnak, az a saját lelkünk. Kihasználják kételyeinket és bizonytalanságunkat, amik eleve ott lesnek ránk. Önmagunkhoz legyünk hűek, vagy mások elvárásainak feleljünk meg? Ha őszinték és nyíltak vagyunk, szerethetnek minket feltétel nélkül? Van-e elég bátorságunk ahhoz, hogy kiadjuk magunkból a legbelsőbb titkainkat? Vagy a végén mind kiismerhetetlenek maradunk? Még magunk számára is?
Húszévesen úgy gondoltam, már mindent tudok a világról, és nem érhetnek nagy meglepetések. Azt gondolom, hogy ez minden fiatal emberben így van, s csak később ébrednek rá, hogy a dolgok sosem feketék és fehérek.
Facebook
Pinterest