Idézetek az emberismeretről
Az emberek mindig többet gondolnak arra, amit nem szeretnének, mint amire vágynak, ezért teljesülnek be a rossz dolgok.
A tudat túltengése - betegség, igazi, hamisítatlan betegség. Az ember mindennapi életéhez bőven elég lenne az átlagos emberi tudat, tehát a fele, a negyede is annak az adagnak, amely a mi szerencsétlen tizenkilencedik századunk fejlett emberének osztályrészéül jut.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Ember, ugyebár, nincs hiba nélkül. Minden azon múlik, hogy van-e annyi jó tulajdonság benne, hogy a hibáival szemben ne maradjon alul.
A "bárcsak"-kal kezdődő mondatok általában azokra jellemzők, akik mindig másokat hibáztatnak a helyzetükért.
Hiába fejlődik a világ, és hiába tartunk a kommunikációban is soha nem látott csúcsoknál. Bármikor, bárhol, bárkivel, bármi megtörténhet. De attól még az embernek, aki didergő lélekkel bóklászik az életben, és próbálja elfogadtatni magát másokkal, és próbál másokat magához közel engedni, ugyanazok maradnak a problémái. Ezen semmiféle telekommunikáció nem segíthet, nem változtathat, mindig így lesz, míg világ a világ.
Nincs ahhoz fogható rettegés, mint amikor egy emberben megrendül az érzékeibe vetett hite...
A szívben lakik a súgód. (...) Hogy valaki jó ember, vagy sem, megmondja. Aztán ezt nem ragozza tovább, hogy mennyire jó, de például, tudod, hogy bajban számíthatsz rá. A másikra nem. Hogy szeret-e valaki, vagy sem, a szíved megmondja. És azt is, ha már nem szeret. Te félreértheted, mert néha félre akarod érteni - de a szíved nem.
Az emberek mindenütt a megoldást keresik. Az agyuk zsibbad (a kereséstől). Annyi minden kavarog körülöttük, és bántja őket. Az arcukon látod az ütések és a fájdalmak nyomát. Bajban vannak. Folyton rohannak. Be kell vásárolniuk, el kell menniük a mosodába, a fodrászhoz, pénzt keresnek vagy sorban állnak a segélyért. A szegényeknek ez a feladatuk, a gazdagoknak meg az, hogy elköltsék a rengeteg pénzüket. Az is munka.
Bizonyos szempontból a világon mindenki meztelen. (...) Mindannyian szomorú, csupasz, szerteágazó lények vagyunk.
Az ember szereti elveszíteni a józan eszét. Különösen ha kevés van belőle.
Ugyanolyan sok mindent lehet tudni abból, amit az emberek elhallgatnak, mint abból, amit kimondanak.
Azok az emberek, akik soha nem sírnak, tele vannak könnyekkel. De azok az emberek, akik sosem nevetnek, nincsenek tele nevetéssel, az látszana!
Mindannyian gyerekek vagyunk, az egyetlen különbséget egy felnőtt és egy gyerek között a játékaiban találjuk meg. Fontos, hogy mindig megtaláljuk a visszautat ehhez az állapothoz.
Ha az embernek túlságosan jól megy a sora, és jól érzi magát, szeretné, ha még jobb volna. Az emberiség átka lett, hogy sohasem lehet teljesen elégedett, és mindig a még tökéletesebb boldogságot hajszolja.
Néztek, de a szemetekkel nem láttok, hallgattok, de a fületek süket. Mert nincsen bennetek isteni szeretet, hiszen olyanok vagytok, akár az üres hordó.
Facebook
Pinterest