Idézetek az emberismeretről
Ismerni egymást? Talán ha feltörnénk egymás koponyáját, és az agysejtekből kicibálnánk a gondolatokat.
Az önzés olyan bűn, amely az emberi nemet születése óta kíséri, ezt a legnehezebb jóvátenni.
Ápolnunk és fejlesztenünk kell magunkban a teljes embert, aki az érzelmeknek minél szélesebb skáláját éli meg: van dühe, ujjongása, szomorúsága és extázisa.
Az önmagával vívódó, elégedetlen, helyzeteivel küszködő ember lehet pszichésen egészséges, sőt! - belső küzdelmei éppen az egészségéből, problémabelátásából, a változás és a változtatás igényéből fakadnak.
Én már rég csak a gyáva és ingadozó hősökben hiszek, akik megteszik, amit kell, de százszor elátkozzák magukat, amiért a becsületes utat választották.
Mások rosszindulatú beszéde rólunk gyakran tulajdonkép nem is nekünk szól, hanem olyan bosszúság nyilvánulása, amelynek egész más okai vannak.
Őrültség lehetetlenséget hajszolni; márpedig lehetetlen, hogy a hitvány emberek másképp cselekedjenek.
Ami az embert nem teszi rosszabbá, mint amilyen, az életét sem teszi rosszabbá, és sem kívülről, sem belülről nem árt neki.
Megtanultam, hogy ne bízzak az emberekben; megtanultam, hogy ne higgyem el, amit mondanak, hanem arra figyeljek, amit tesznek; megtanultam, hogy bárki és mindenki képes megjátszani magát. Megtanultam, hogy az emberek, még azok is, akikről azt hiszed, nagyon jól ismered őket, kiismerhetetlenek.
Ebben a világban csak azok mondják, hogy "minden rendben", akiknek problémájuk van.
Az ember lassan elsorvad. Kezdetben törődik az emberekkel, és átadja magát nekik. Aztán az egyformaság, az állandó ostrom, nap mint nap, évről évre, érzelmi eltompulást okoz, és az ember érzéketlené válik. Eltékozolta minden együttérzését, semmi nem maradt belőle sem önmagának, sem a családjának. De az ember ezt eltitkolja. Mivel tudja, hogy együttérzést várnak tőle, együttérzést színlel. De kezdi megvetni magát a képmutatásért. Aztán megideologizálja a dolgot és azt mondja, azért csinálja, mert az embereknek szükségük van rá. De ez is hazugság. Az emberek megérzik a hidegségét. Megérzik a visszahúzódását. (...) És a bűntudattól, amiért él, elfonnyad a lélek.
Sokféle ember szaladgál ezen a világon, s ez így van jól, mert ha minden ember egyforma lenne s egyformán viselkedne, elpusztulnának az unalomtól.
Az emberi természetben nincsenek nagy különbségek, bárhol is éljen az ember, falun pedig kiváltképp jó lehetőség adódik arra, hogy közvetlen közelről lehessen megfigyelni minden kis rezdülést.
Folyton túlértékelem és alábecsülöm az embereket - és nagyon ritkán tudom egyszerűen csak értékelni őket.
Eddig mindig azt tapasztaltam, ha az ember butábbnak mutatja magát, mint amilyen valójában, az esetenként elég eredményes.
Facebook
Pinterest