Idézetek az emberismeretről
Az ember ember: még a legkülönb is Hibázik olykor.
Ha valaki lelki vagy sorsproblémával fordult hozzám, onnan tudtam, hogy jó választ adtam, ha nagy tiltakozást és heves indulatot váltottam ki benne.
Ha az ember hitvány, a legszentebb eszme is megrohad, ha ő képviseli. És észre sem veszi.
Ki tudom számítani a mennyei testek mozgását, de képtelen vagyok kiszámítani az emberi őrültséget.
A kis elméket a kis dolgok szórakoztatják.
Ha kinyitod a szádat megmondom ki vagy.
Egyes szabály: ne hazudj. Kettes: ne csalj meg. Hármas: ne ígérj olyat, amit nem bírsz betartani. És négyes: ne mondj olyat, amit nem gondolsz komolyan. (...) A legtöbb pasi mintha ennyire is képtelen lenne. Hazudnak. Megcsalnak. És általában az emberek többsége nem bírja betartani az ígéreteit, sem megállni, hogy olyat mondjon, amit nem igazán gondol komolyan...
Mindig vannak olyanok, akik nem engednek a csoportnyomásnak, akik nem tartanak a tömeggel. Én őket nevezem hősöknek. A legtöbben teljesen hétköznapi emberek, de amit tesznek, az egyáltalán nem hétköznapi. A közös jellemzőjük, hogy meg is teszik a dolgokat, nem csak gondolnak rá. Megsérülhetnek, vagy akár hátrányuk is származhat abból, hogy másnak segítenek, de ők mégis cselekszenek.
Nekünk magyaroknak nem csekély hibánk az, hogy rohanvást szoktunk utazni. A futó ember pedig nem lát semmit, nem hall semmit, nem érez semmit. Csak az álló ember, a nyugodtlelkű és nyugodtszemű, az az öterejű fölfogó, aki az öt érzék képességeivel a tudásának birtokába szedi az utazásban eléje forduló kincseket.
A legtöbb embernek csupán a saját érdeke számít, más nem. S ha az érdek úgy kívánja, hát vakokká, süketekké, feledékenyekké válnak.
Akaratlanul is magamba zárom a férfi korábbi énjeit. (...) Ez a szerelem első szakasza. Mikor már egészen átlátjuk a másikat, és a tekintetében éppoly természetességgel veszünk észre minden félelmet és álmot, mint azt, hogy megérett a gyümölcs.
Az emberi arc is egyfajta tisztás, mint az erdei tisztás. Minden kérés és remény, félelem és titkos öröm, gyermeki öröm kiül az arcunkra, mint mikor árnyékból a fényre lépünk.
Mindig az írásukból ismerhetjük meg legjobban az embereket. A szó elkápráztat és becsap, mert az arc is játszik hozzá, mert szájról száll a szó, és a száj vonz, és a szem elkábít. De a fekete betű a fehér papíron, az maga a meztelen lélek.
A hang és a mozgás az embereknek talán a legjellemzőbb tulajdonsága. (...) Éppen ezért ezeket lehet a legkönnyebben utánozni.
Valamennyiünkben sötét titokzatosság rejlik, az összeütköző szenvedélyek, vágyak, hajlandóságok szövevénye. Bizony, így van. Az ember ítélni akar, de tíz eset közül kilencszer téved.
Facebook
Pinterest